2013. november 22., péntek

Válj Újra Élővé – Szerelmi Viszony Önmagaddal



Újra és újra elcsodálkozom azon a bölcsességen és kegyességen, mely mindent elém rak emberek, helyzetek, könyvek, mondatok, kiborulások, betegségek, elakadások formájában, ami támogat az utamon. Mert ők mind támogatnak abban, hogy rálássak azokra a pontokra, melyekkel saját magamban még nem szembesültem, észre sem vettem, és így fel sem dolgozhattam. És mennyire hálás vagyok, hogy az Önvizsgálatokkal nem kell többé őrlődnöm, hogy mit is csináljak, hogyan is közelítsek meg valamit, ami felbukkant, nem kell gondolkodnom. Csak beazonosítom, mire is szeretnék ránézni, és magamba mélyülök, valamelyik szuper facilitátor kollégám segítségével, vagy épp önállóan.

Eszembe jutnak Byron Katie szavai, melyeket elbocsátó szép üzenetként kaptunk a School utolsó napján: „A valódi Munkád még csak most kezdődik.” És ez annyira nyilvánvaló, ha közelebbről szemügyre vesszük az életünket, annak történéseit, az abban felbukkanó embereket, helyzeteket, nehézségeket. Mind ajándékok őt, melyek útjelző táblákként szolgálnak számunkra.

A „munkánkat” nem lehet elvégezni egyetlen hétvége vagy néhány tanfolyam alatt „gyorstalpalóban”. Annak a „visszacsinálására”, visszabontására, amit hosszú évtizedek alatt magunkra pakoltunk, bizony időre van szükség; hogyan is lehetne másképp?

Mindannyian élőnek, áramlónak születtünk, és bizonyos pontokon mindannyian bezáródtunk valamennyire. Bezáródott az elménk azokba a hiedelmekbe és identitásokba, melyekkel azonosultunk, bezáródott a szívünk, mert érezni sem volt szabad, és senki nem tanította meg nekünk, hogy az érzelmeink az élet létfontosságú energiái, és ha letiltjuk őket, akkor lelassul, megáll bennünk az élet természetes áramlása. Ez pedig nyilvánvaló módon hozta magával a test bezáródását. A test magába zárta a hiedelmeket és érzelmeket, bekövesedett, mozdulatlanná, szinte élettelenné vált.

És a kinyílás is minden szinten megtörténik előbb-utóbb, mindegy honnan közelítesz. Lehet, hogy a tested irányából, mert ellenállhatatlan vágyat érzel majd arra, hogy megmozdítsd, táncolj, jógázz - valamilyen módon újra élő kapcsolatba lépj vele: megérkezz beléje. Lehet, hogy az elméd szintjén kezdesz, a gondolataid felülvizsgálatával, és az is, hogy érzelmi munkába fogsz elsőként. Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyik sem előrébb való a másiknál. Viszont a mostani rálátásommal úgy vélem, minden szinten fel kell dolgozni a beragadásainkat, bezáródásainkat, és igazából ez elkerülhetetlen, ha valóban hathatós módszerekhez fordulunk.

Nálam a test nagyon mélyen zárt be; történetemből fakadóan a testem vált az első számú közellenséggé. Teljes elhatárolódásba kerültem „vele”, „tőle”. Évtizedekig gyűlöltem, vádoltam, sanyargattam, koplaltattam-zabáltattam, agyonsportoltattam vagy épp teljes mozdulatlanságra ítéltem. Ő pedig mindezt hősiesen bírta, és a körülményekhez képest csodásan túlélte.

Nálam az elme nyílt ki először és vált befogadóvá, rugalmasabbá, elsősorban Byron Katie Munkájának segítségével. Aztán az érzelmi szint vált egyre áttetszőbbé, mely együtt jár a testbe történő megérkezéssel - immár a Scott Kiloby Élő Önvizsgálataiban történő elmélyüléssel -, a testi érzetek, energiák megélésével, mindezek „történetlenítésével”. Az ÉÖ az elmét is még mélyebb szinten tisztítja, rugalmasítja, koncepciótlanítja, mint a Munka. Mindezt pedig egy csodás masszőr áldásos tevékenysége is megtámogatta, aki inkább csak simogatta hónapokon keresztül a testecskémet, így gyógyítva őt. Ennek következtében elkezdett a test újra mozdulni, és az utóbbi időben az önvizsgálataim jó része is a test témájú. A test pedig elkezdett örömből mozdulni, élni, lélegezni, áramolni. Újra élővé válni. Ébred halott állapotából, szép fokozatosan. Nem hajcsárkodom már vele, tisztelettel, alázattal és hálával figyelem és köszönöm neki, hogy ennyire hűségesen támogat utamon.

Az Önvizsgálatok végzésekor kíváncsisággal, nem pedig megoldani, megváltoztatni akarással nézünk bele abba, ami van. Oda megyünk, ahol épp vagyunk. Nincsen elvárásunk, hogy minek-mikor-hogyan kéne történnie, épp ezért csodás meglepetésekben van részünk, mert olyasmik történnek és változnak, amire igazából már nem is számítottunk. Én, például már lemondtam arról, hogy valaha teljesen otthon legyek újra a testemben, hogy szégyenkezés nélkül tekintsek rá, hogy valódi intimitásba kerüljek vele. Csupán végeztem az önvizsgálatokat és csak ámulok-bámulok, mi minden nyílik és változik. Nem én változtatom erőből, egyszerűen történik.

Ha szenvedélyes, izgalmas szerelmi kalandra vágysz, olyanra, ami mindig megújul, friss, zamatos, elnyűhetetlen, időnként drámai, de leginkább mélységesen humoros: ezt nyújtja számodra életed legfontosabb és legintimebb kapcsolata: szerelmi viszony önmagaddal. Ess szerelembe önmagaddal, minden porcikáddal, részecskéddel, érzelmeddel, energiáddal, gondolataiddal, mintáiddal és vélt hibáiddal. Ez a legfontosabb és legcsodásabb kaland, amibe csak belefoghatsz: egyre mélyülő élet- és önszeretet lesz a jutalmad. Csodás, gyakorlatias Önvizsgálatokkal tudunk segíteni ebben, melyeket megtanulásuk után akár önállóan is alkalmazhatsz életed bármely területére, problémájára.



Szeretettel várlak Gondolati és Érzelmi Ön-Gyógyító tréningjeimre. Részletek itt találsz: Aktuális Tréningek


3 megjegyzés:

  1. elmesélek Nektek valamit..
    a mai nap folyamán kértem szabadságot a munkahelyen.
    de nem ment olyan egyszerűen. én már kb. 15-20 éve küzdök komoly szorongásokkal.
    észrevettem valamit(Scott Kiloby könyveit,videóit tanulmányozva).
    szerintem a szorongás,félelem az nem gondolat és nem is érzelem, hanem inkább a testi érzet kategóriájába tartozik.
    észrevettem, hogy amikor szorongok akkor testi tünetek jelentkeznek. pl. gyomorgörcs(gyomoridegesség),étvágytalanság,zavart beszéd,
    izzadás,gombóc a torokban,félénkebb mozgás,görnyedt testtartás..stb.
    maga a szorongás, mint érzelem szerintem nem létezik. ami érzek az mind fizikai tünet.
    de mégis amikor a boldogság érzéséről beszélek, akkor azt mondom hogy az érzelem. ott nincsenek nagyon észrevehető fizikai tünetek.
    de viszont ott van megint a harag vagy a düh érzelem. ezek hogy tudnának létezni?
    ezek nem megfogható dolgok.a gondolatokról nem is beszélve. azok sosem zavarnak tudatos szinten legalábbis.
    tehát amikor megjelenik a harag az nem csak fizikai tünetek? ugyanúgy ahogy a félelem?
    én szerintem ezek nem gondolatok,nem érzelmek hanem csak érzetek. Fizikai tünetek.
    egyszerűen nem látok olyat, hogy érzelem. amit érzek, az mind fizikai tünet. a boldogság érzése kicsi kilóg a sorból.

    "> Az érzetek átmeneti jelenségek a tudat terében. Két kategóriába soroljuk az érzeteket:
    az öt érzék (szaglás, tapintás, ízlelés, hallás és látás), és az összes fizikai érzet, beleértve
    a fájdalmat, gyönyört, összehúzódást, nyomást és bizsergést."

    a kérdés az, hogy mitől jelentkeznek ezek a fizikai tünetek?
    ugye nekem azért jöttek elő a szorongás tünetei, mert tudatosult bennem, hogy szabadságot kell kérnem a főnökömtől.
    és ezért a testem elkezdett reszketni. a lábam remegni. feltettem magamba a kérdést(bár gondolatokkal sokra nem megyek), hogy miért
    félek szabadságot kérni a főnökömtől? miért remeg a testem? mi bennem ez a mély félelem és reszketés?
    hiszen a fonok nem fog megverni. maximum azt mondja, hogy nem mehetek el szabira. és akkor mi van? összedől a világ? vagy nem szépek a csajok?
    nem történik semmi. a testem meg remeg a semmitől. mert ha oroszlán kerget és remegek, akkor megértem a helyzetet.
    próbáltam ezeket a testi érzeteket,"érzelmeket" közvetlenül megtapasztalni gondolatok,történetek,címkézés nélkül. sokat nem javult a helyzet.
    viszont amikor nehezen kértem szabit és túl lettem rajta, akkor egy két másodperc és a testem megnyugodott. mintha semmi nem történt volna.
    valami van bennem tudatalatti ami fél. de nem értem, hogy egy ilyen szituációban mi a veszélyes. attól félek, hogy visszautasít a fonok?
    nem tudom. egyszerűen bizonyos szituációkban előjön a szorongás érzetek és nem tudom miért.
    kinek mi a véleménye ezzel kapcsolatban? a félelem, szorongás érzelem vagy érzet? ki hogy látja?

    köszönöm!
    András

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. András, az elme egy félelem-gyártó gépezet, valamiért így van, így vagyunk kitalálva. Félelemeink nagy része a modern világban pszichológiai jellegű, nem tényleges, valós okból fakad. Az Élő Önvizsgálatok, főleg a Szorongás és a Megtalálhatatlan Önvizsgálat arra vannak kitalálva, hogy ezeken a pszichológiai félelmeken átlássunk. Mindig van hozzájuk történet, azonosulás, képek és szavak, ezeknek nem vagyunk tudatában, csak már a testi érzeteknek, amitől pedig menekülünk, mert azokhoz is újabb rakás kép és szó tapadt hozzá. Ez egy "gyakorlott szorongó" esetén évtizedek alatt összetapadt,rengeteg mindenből összetépőzárazódott csomag. Ezt szisztematikus önvizsgálással, több ülésben szedjük szét, megtanítva a klienst arra, hogy egyedül hogyan vizsgálódjon.
      A szorongás és a félelem alapvetően szavak,melyek önmagukban semmit nem jelentenek. Életünk során tapad hozzájuk a történetünk. alapvetően minden érzelem testi érzet és energia, csak elnevezték őket valahogy, mi pedig megtanultuk és hozzátapasztottuk bizonyos érzetekhez, energiákhoz ezeket a címkéket. Amiket pozitívan címkéztünk, azokat szeretjük, amiket negatívan, azokat nem, és azoktól menekülünk, az előzőeket pedig folyton keressük. Pedig mind csupán energia, érzet a testben. Amit "boldogságnak" hívunk, az is energia a testben, és mindenkinek más további szavak, képek, emlékek vannak hozzátépőzárazódva. Az ÉÖ-vel alapvetően szétbontjuk ezeket a tépőzár-csomagokat, nem a miértekkel foglalkozunk, miért van ott, lényeg, hogy RÁNÉZÜNK ÉS ÉRZÜNK. Szép gyengéden, fokozatosan, módszeresen, elvárás nélkül, megérteni akarás, megmagyarázni akarás nélkül. És aztán egyszer csak nincs ott az, amitől egész életünkben féltünk, szorongtunk. Ami alapvetően semmi más,mint testi érzetek. Nem elég csupán lenni a testben a testi érzetekkel, szét kell szedegetni őket, lecsupaszítani önvizsgálattal mindattól, ami hozzájuk tapadt, mert így válnak szabadon áthaladóvá, megélhetővé, és nem ragadnak be többé a rendszerünkbe. Idáig azonban rendszeres, módszeres, elmélyült önvizsgálás vezet.
      Ölellek, Andi

      Törlés
  2. Andikám, egyrészt szeretném megköszönni neked, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat. Ez nagy kincs, jó, hogy vagy!
    Másrészt én is megosztanám, pár szóban, az elmúlt 3 ÖnMunkás évet. Egy 'felfelé' ívelő keresésben talált rám a Munka. Hemzsegtem a legkülönbözőbb hiány-énektől, azonosulásoktól, méghozzá úgy, hogy igazából tudatában sem volt ezeknek. Tudattalanul elnyomtam, próbáltam elfedni valami magasztos eszménnyel. Mint például a Szeretet vagy a Megvilágosodás elérése.
    Ma azt látom, hogy mindez a hiány történetekből táplálkozott, táplálkozik. Ahogy tárulnak fel ezek a hiány történetek, úgy tudok találkozni velük és hála az önvizsgálatoknak, átlátni rajtuk. Ez fantasztikus megkönnyebbülést hoz az életembe folyamatosan, ráadásul úgy, hogy még ehhez a megkönnyebbüléshez sem ragaszkodom.
    Egyszerűen egyre természetesebbé válik az élet a számomra. Mindegy, hogy milyen előjelű állapotban vagyok. Láthatóvá vált, hogy minden állapot átmeneti, és így tapasztalva az ellenállás önmagától enyhül. (hisz az ellenállás is csak egy átmeneti állapot)
    Sokáig nem szerettem magam. És azt nem mondom, hogy szerelembe estem önmagammal, de már sok állapotom, érzésem és gondolatom szeretem. Ha meg épp nem szeretem, ott van nekem az önvizsgálat.

    Csak ajánlani tudom ez az utat. Ha úgy érzed, hogy ott tartasz, egyszerűen lépj rá. (egyébként meg már rég rajta jársz :) )

    Misi

    VálaszTörlés