Alvilág - Nem Az A Problémád, Amit Annak Gondolsz

„Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad leszel.” (Byron Katie)

Azt tapasztalom, hogy még a gyakorló ÖnMunkások sincsenek tisztában ezzel a fontos hiedelem-felkutató módszerrel, ezért külön bejegyzést szentelek neki. Nézzük, mi is az az ún. „alvilág”, és hogyan férkőzhetünk hozzá.

Tegyük fel, hogy elhagy a párod egy másik nőért/férfiért. Furcsán hangozhat, de a problémád alapvetően nem ez a történés, hanem az, amit Munka-nyelven „alvilágnak” nevezünk. Úgy szoktam magyarázni, hogy történik valami az életemben, például a fent említett esemény, és ez beindítja azt a sok-sok mélyen meghúzódó hiedelmemet önmagamról, a páromról és az életről, amikről általában fogalmam sincsen. És ezek a hiedelmek elárasztanak az érzelmi hatásukkal is: teljes felkavarodás lesz bennem. De nézzük konkrétan, miről is beszélek. Kérlek, fejezd be a következő mondatot magadnak, annyi módon, ahány módon csak eszedbe jut. Csukd be a szemed, és keresgélj. Idézd fel a helyzetet, mintha épp most történne veled.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”

Mondok néhány tipikus példát, Te keresd meg a sajátjaidat, nem biztos, hogy ezek a hangsúlyosak nálad, bár, mint tudjuk: nincsenek új stresszes gondolatok, mindegyiket újrahasznosítjuk.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”

• A férfiakban/nőkben nem lehet megbízni.
• Örökre egyedül maradok.
• Sosem leszek boldog.
• Az élet kegyetlen.
• Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
• Valamit elrontottam.
• Jobban kellett volna figyelnem.
• Óvatosabbnak kellett volna lennem.
• Figyelnem kellett volna a jelekre.
• Nem kellett volna így kiadnom magam.
• Visszaélt a bizalmammal.
• Valami baj van velem, mint férfival/nővel.
• Nem vagyok képes boldoggá tenni valakit.
• Mellettem nem lehet megmaradni.
• Szörnyűséges vagyok.
• Megérdemlem, hogy így büntessenek.

Szóval, amikor a párod közli, hogy elmegy, akkor ezek a történetek mind egyszerre indulnak be, vagyis nem csoda, ha nagyon lesújtva érzed magad. De nézzük csak vissza ezeket a hiedelmeket, például azt, hogy „Valamit elrontottam” – elképzelhető, hogy ez egy másik eseményre is vonatkozhat az életedben? Mondjuk, nem kapod meg azt a hőn áhított fizetésemelést, amit már oly régóta ígérgetett a főnököd. Felmerülhet-e benned ebben az esetben is az a gondolat, hogy „Valamit elrontottam”? Vagy, mondjuk „Nem érdemlem meg”? Vagy éppen, „Az élet kegyetlen”?

Ezek az alvilági vagy mögöttes hiedelmek már nagyon régen velünk vannak, a legtöbb elmélet szerint legkésőbb 6-7 éves korunkig magunkévá tesszük őket, ők szépen lesüllyednek a tudatalattinkba, mi pedig velük együtt éljük az életünket, és azon csodálkozunk, miért is nem megy nekünk ez a dolog. Hogy miért ismétlődnek látszólag ugyanazok a történések, ugyanolyan típusú emberek, események, problémák. Zárójelben: nagyon fontos, hogy nem az események ismétlődnek, hanem az, ahogy mi megéljük őket, hiszen a meglévő hiedelem-szűrőink nem engedik másképp megélni a történteket. Vagyis, a pillanat tört része alatt vetítődnek rá a hiedelmeim az éppen zajló történésre, én pedig csodálkozom, hogy mitől érzem magam már megint szörnyűségesen. (Erről részletesebben egy régebbi bejegyzésben írtam, érdemes felfrissíteni: http://onmunka.blogspot.com/2010/10/miert-erzekelem-vilagomat-olyannak.html)

Nézzünk még két példát, teljesen aktuálisak, tegnap merültek fel a Facebook csoportunkban. Éld bele magad a helyzetekbe, nézd meg, mit találsz odabent.

„Nem tudok meggyógyulni a betegségemből, és ez azt jelenti, hogy…”

• Kicseszett velem az élet.
• Sosem leszek boldog.
• Nem vagyok teljes értékű.
• Valami baj van velem.
• Az élet egy küzdés.
• Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
• Valamiért büntetve vagyok.
• Nem lehet gyerekem.
• Örökké szenvedni fogok.
• Nem vagyok szerethető.
• Nem tudom jól csinálni.
• Meg kell találnom a megoldást.
• Nekem kell ezt megoldanom.
• Ha meggyógyulok, boldog leszek.
• Reménytelen eset vagyok.

Előbb hittem el azt, hogy „Valami baj van velem”, és hogy „Az élet küzdés”, mint hogy ez a betegség belépett volna az életembe. Tudom, úgy tűnhet, mintha ez az esemény hozta volna létre ezeket a hiedelmeket, igazából azonban pont fordítva van. Képzeld csak, ha nem tudnád többé elhinni mindazt, amit itt az alvilágokban találunk, akkor nem tudnának életed történéseire rávetülni, és képes lennél az életet úgy megélni, ahogy az éppen van. Gondolati ellenállás és érzelmi szenvedés nélkül. Melyik állapotban áll rendelkezésedre vajon több energia és kreativitás? Költői kérdésnek szántam. :)

Katie úgy fogalmazza ezt meg, hogy „Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad vagy.” Természetesen, ez egy folyamat. Újabb és újabb rétegeidhez lesz hozzáférésed, ahogy haladsz az önfeldolgozásoddal. És ahogy fogynak a hiedelmek, úgy éled meg egyre könnyedébben az életedet, hisz már nincs történet, ami rávetülne az éppen zajló élethelyzetre. Csak tiszta elme marad, mely történetmentes, és nem kommentálja a háttérből, hogy most szerinte épp mi folyik. Mert persze nem az folyik, csak amíg hiszem, amit hiszek, addig nem tudok mást látni, érzékelni.

És akkor a másik tegnapi példánk:

„A nők csak barátnak akarnak engem, és ez azt jelenti, hogy…”

• Nem vagyok vonzó férfi.
• Valami baj van a férfiasságommal.
• Rosszabb vagyok más férfiaknál.
• Valamit rosszul csinálok.
• Valahogy meg kell szereznem a nőt.
• A nők hülyék és vakok.
• Sosem találom meg a páromat.
• Sosem leszek boldog.
• Kicseszett velem az élet.
• Keményebbnek kell tűnnöm.
• Férfiasabbnak kell látszanom.
• A nők a macsókat szeretik.
• Macsónak kell lennem.

És még úgy is megnézheted az adott hiedelem alvilágát, hogy kicsit átfogalmazod a következő módon:

„Azért hagyott el a párom, mert…”

„Azért nem tudok meggyógyulni, mert…”

„Azért csak barátnak akarnak a nők, mert…”

Valószínűleg nagyon hasonló dolgokra fog így fény derülni, de elképzelhető, hogy új aspektusokra is rábukkansz.

Mindebből pedig teljesen nyilvánvaló, hogy miért is nem működik a pozitív gondolkodás, a pozitív megerősítések. Amíg nincs kihívást okozó helyzet az életemben, addig nyugodtan elvagyok azzal, hogy „Csodás életem van, csak pozitív dolgok történnek velem az életben, mindenki szeret engem”, stb. De ha beüt a ménkű, akkor felloccsan a szmötyi az alvilágból, mint azt a kedvenc kakikupacos és tejszínhabfújós hasonlatommal érzékeltetni szoktam. (A pozitív gondolkodásról, illetve a vonzás törvényéről itt rántom le a leplet: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/miert-is-nem-mukodik-vonzas-torvenye.html

És itt: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/pozitiv-gondolkodas-arnyoldalai.html)

Byron Katie Munka-módszerével megkérdőjelezheted a kupacocskádat alkotó hiedelmeket, és soha többé nem kell erőlködnöd azon, hogy valami jóra, pozitívra gondolj. Elég fárasztó tud ez lenni. Ha már Te is belefáradtál, tanuld meg a Munkát és végezd rendszeresen. Ha szeretnéd a módszert gyorsan, profin, kis csoportban, bensőséges, segítő légkörben megtanulni, várlak szeretettel egy ÖnMunka Alaptanfolyamon.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2012. január 14-15. Jelentkezési határidő: december 16. péntek

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Találkoztál Már Valaha A Pároddal? – Byron Katie Videó

„Kinek van szüksége a Jóistenre, ha van neked egy jó kis véleményed?”

„Nincs két ember, aki találkozott volna egymással.” (Byron Katie)

A mai frissen fordított Byron Katie videónkból villámsebesen esik le, mit is művelünk a másikkal (és magunkkal) a kapcsolatainkban. És, hogy esélyünk sincs meglátni, ki a másik ember valójában, amíg folyton diktálunk neki, és elhisszük azt, amit róla gondolunk.

A videó címe: „A férjemnek megértőbbnek kéne lennie”. Micsoda őskövület hiedelem. Aki ismeri a Munkát, már tudja, hogy mennyivel felszabadítóbb enélkül élni. És mennyivel könnyebben szerethető a párunk is, ha már nem várjuk el tőle, hogy értsen meg minket. Paradoxonnak tűnik, mégis így van. Ne csak nézzétek, hanem csináljátok is Katie-vel az önvizsgálatot.

Byron Katie Ébresztő Idézetek 2.

Egy újabb adag elgondolkoztató, megértést elősegítő, a megtapasztalásaitoknak „keretet adó”, útmutató idézetet gyűjtöttem szép batyuba. Katie szavai dőlt betűvel, idézőjelben olvashatók, és némelyik után az én tippjeim, kommentjeim, melyeket a Facebook zárt csoportunkban szoktam napi útravalónak adni. Itt most jó néhány napra való sorakozik, szép lassan érdemes magadba engedni őket. És újra meg újra visszatérni, mert már jövő héten máshogy fogod érteni. És mindig más fog éppen akkor mondani valamit, helyre rakni benned valamit. Ez már csak ilyen. :)

„Amit még nem ismertél fel önmagadban, azt nem tudod megváltoztatni. Amint ráébredsz arra, amire eddig csukva volt a szemed, a változás magától történik meg.”

Ezt szoktam Nektek mondani, amikor kérdezitek, mit-hogyan csináljatok másképp. Amíg nem tudod, milyen tudatalatti motivációból csinálod úgy, ahogy, addig legfeljebb megerőszakolni tudod magad a felszínen, hogy ne úgy csináld. Majd csinálod ugyanazt valahol máshol, csak észre sem veszed. Ha azonban feltárulnak a tudattalan motivációid és megkérdőjelezed őket, akkor semmilyen erőfeszítést nem kell tenned azért, hogy másképp csináld. Másképp fog csinálódni, és nagy-nagy nyugalmad lesz benne, és csak ámulsz, hogy hogyan is lehetséges mindez. Csuda dolog ez!

„Ha ez a gyereked útja, pont Rád van szüksége szülőként, hogy végigmehessen rajta. Semmi sincs itt elromolva. Nincsenek hibák.”

Éljenek a gyerekek és a szülők! Mert pont egymásra van szükségünk, hogy mehessünk az Utunkon. Akinek nincs szülője, annak pont arra. Hiszen amid/akid nincsen, arra nincs szükséged. Vagyis pont arra van szükséged, hogy ne legyen, mert így „tartódsz” az utadon, és így fedezheted fel Önmagadat.

„Azt javaslom, hogy ne a tested meggyógyítása motiváljon a Munka végzésére. Az igazságért merülj magadba. Gyógyítsd meg az elmédet.”

Vagyis, ne legyen olyan elvárásod, hogy majd, ha 10 önvizsgálatot elvégzel a betegségeiddel kapcsolatban, akkor azok elmúlnak. A Munka nem adja be a derekát az elvárásainknak, oly bölcs tanár. Nehogy már úgy kapj meg bármit is, ahogy eddig is próbáltad az életben: erőszakkal. A motiváció itt=erőszak. Önmagam, a Valóság, és a Négy kérdés megerőszakolása. És ilyenkor nem kapod meg a megnyugvást. És persze ez minden más Munka-motivációnkra igaz. KÍVÁNCSISÁG, NYITOTTSÁG, LELKESEDÉS, ŐSZINTESÉG, JÁTÉKOSSÁG, ELVÁRÁSMENTESSÉG - ettől működik. Úgy, ahogy épp nálad kell működnie, nem pedig úgy, ahogy Te elképzeled.

Kérdés Katie-hez: „Teljesen maguk alá temetnek a hiedelmeim. Hogyan lesz valaha időm minden hiedelmemet megkérdőjelezni?” Katie válasza: „Ne izgasd magad azon, hogy mindegyiket vissza kell csinálnod. Mindig azt a hiedelmet vizsgáld meg, ami épp most stresszt okoz benned. Sosincs egynél több. Csináld vissza azt az egyet. Honnan tudom, melyik hiedelmemmel kell éppen dolgoznom? Onnan, hogy épp itt érkezik.”

Emellet jótanács: mindig a legerősebb érzelmi töltetűvel dolgozz. Javaslom az 1-10-ig beskálázást. És érdemes megvizsgálni azt a hiedelmet is, hogy „Soha nem leszek képes megszabadulni az összes hiedelmemtől.”

„A félelemnek csupán két oka van: az a gondolat, hogy elveszítesz valamit vagy az a gondolat, hogy nem kapod meg, amit akarsz.”

Ebben a mondatban minden benne van. Az egész életed. A szenvedésed ésa szabadságod.

„A családod a múltbeli hiedelmeid visszhangja.”

„Csak akkor tudsz nyitott lenni az életedet megváltoztató válaszokra, ha nem tudod, mit keresel.”

„Minden stresszes gondolat elválaszt téged tőlem. És önmagamtól.”

„Ha úgy gondolod, hogy a segítségedre kéne lennünk, légy segítségére önmagadnak (és másoknak).”

„Nem szégyenítettem meg a gondolataimat és nem is harcoltam velük. Megkérdőjeleztem őket, ők pedig nem harcoltak velem tovább és abbahagyták a megszégyenítésemet is.”

„Hogy mi a különbség az élvezet és az öröm között? Ohh... Fényévnyi! Több dimenziónyi! Az élvezet az ürességed kitöltésére tett kísérlet. Az öröm pedig az, ami vagy!”

„A béke félelmetesnek tűnik, mert nincs benne önmagad által gerjesztett adrenalin. Ki lennél a történeted nélkül?”

„Az egyetlen dolog, amitől félsz az a valótlanság, amit te magad találtál ki.”

„Vedd észre azt a pillanatot, amikor a szeretetet becseréled káoszra a mai nap folyamán. Az önvizsgálat segítségével visszatalálhatsz a szeretethez.”

„Életed minden szereplője a képzeleted szüleménye - még saját magad is.”

„Az élet egyszerű. Minden érted történik, nem pedig veled. Minden pontosan a megfelelő pillanatban történik, sem túl korán, sem túl későn. Nem kell, hogy ezt szeresd... csak épp sokkal könnyebb, ha így teszel.”

„A Munka megtisztulás. Ma is fürdesd meg az elmédet.”

„Ha valódi önvizsgálatot szeretnél tartani, ne a kérdésre válaszolj. Engedd meg, hogy a kérdésre kikívánkozó válasz felbukkanjon belőled.”

„A megvilágosulatlan elmének hinnie kell azért, hogy létezhessen, és így felébreszthesse az elhívőt arra, ami nincs, ami sosem volt, és ami sosem lehet.”

„A szabadság már most is a tiéd. Tárd ki az ajtódat előtte. Itt a kulcs: kérdezz, várj, halld meg a választ.”

„Kérdőjelezd meg és csináld vissza a félelmedet ma. Senki nem tudja ezt megtenni helyetted.”

„Hogyan őrzöd meg az egód épségét? Védekezéssel, természetesen.

Figyeld, mikor kezdesz el védekezni vagy magyarázkodni. Ha rajta kapod magad, tedd föl magadnak a kérdést: Mit védelmezek most olyan vehemensen? Majd figyeld, mi történik.

„Amikor üldögélsz és jön egy hatalmas felismerésed, szerinted ezzel vége a dolognak? Szerintem nem. A Munka elvégzése a folyamatnak csak a fele; a másik fele akkor történik meg, amikor a felismeréseid életre kelnek. Amíg a felismeréseid nem élnek cselekedetek formájában, addig nem teljesen a tieid.”

(Byron Katie)

Mindannyian Ártatlanok Vagyunk

Igen, Te is. Igen, ő is. És igen, még ő is ártatlan. Akiről azt gondolod, hogy soha nem tudnál megbocsátani neki. Nagyon fontos, hogy megértsd, mit értünk ártatlanság alatt. Semmiképp nem hagyunk jóvá semmilyen bántalmazást, egyszerűen csak megértjük, hogyan működünk, és miért is tesszük, amit teszünk. Még akkor is, ha az másoknak fáj. A Munkával mindezt felismerheted és kitisztíthatod. Megtisztíthatod magad az összes szégyenedtől, bűntudatodtól, és szép sorban életed minden szereplőjének megbocsáthatsz. Bármekkora legyen is a seb. Hisz ki bánt kit, ha magadban hordozod, akár életed végéig a fájdalmadat? Itt az ideje megérteni és letenni. Megnyugodni és szeretni. Hisz mindannyian csakis erre vágyunk: hogy szerethessünk. Bármennyire is nem úgy tűnik most mindez.

Fordítottam egy rövid részt egy Byron Katie előadásból, szeretettel ajánlom befogadó figyelmetekbe:

„Biztos Te is ismersz olyan embereket, akik teljesen hidegek, bezártak. Ártatlanok ők, azért ilyenek, mert elhiszik a gondolataikat. Vagy azok, akik barátságtalanul vagy tán gonoszul bántak veled. Nekik is pont ilyeneknek kell lenniük, mivel elhiszik a rólad és a világról szóló gondolataikat. Vagy vegyük azokat a tetteidet, melyeket úgy megbántál. Melyek miatt bűntudatod van, és szeretnéd visszacsinálni őket. Ha visszamész, és jó alaposan megvizsgálod, mit hittél el azelőtt, mielőtt azt tetted, amit tettél, teljesen tisztán fogod látni, hogy NEM VOLT VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGED. Nulla. És bármi, amit a cselekedet előtt hittél, még most is hiszed. És újra meg fogod tenni, amit akkor tettél, csak tán egy kicsit finomabbra veszed a figurát, nehogy oly nyilvánvalóan bukjál le a következő alkalommal. Ezért is válunk olyan titkolózóvá, zárttá. Pedig ez az egész annyira fáj!

Tehát, ha visszamész a cselekedet előtti pillanatba, és megnézed, mit hittél el éppen akkor, majd mindent leírsz egy papírra, és szép sorban megkérdőjelezed ezeket a hiedelmeidet a Négy kérdéssel és a megfordításokkal, de úgy igaziból, nem csak rávágva az „Igaz ez?” kérdésre, hogy „Nem. Az egész már elmúlt”, aztán pedig megállapítod, hogy a Munka nem működik. Négy kérdésünk van – okkal. És megfordításaink vannak – okkal. És saját példáink vannak, melyeken keresztül önmagunkat ismerhetjük fel. Ez a Munka.

És ezután, az élet történik, ahogy történik, te pedig észreveszed, hogy már máshogy élsz. Az elméd mondhatja ugyan azt, hogy még mindig elhiszed, amit hittél, de amikor történik veled valami, már nem ugyanúgy reagálsz, mint azelőtt. Elvégzed ma itt a Munkát, és hiheted azt, hogy még mindig elhiszed a megmunkázott gondolatot, az élet azonban megtörténik, ahogy innen elmész, és már nem lesz benne fájdalmad. Ugyanaz a régi helyzet felbukkan, te pedig már nem fájsz.

Mondok egy példát. Tételezzük fel, hogy haragszol valamelyik szülődre. Elmész innen, és továbbra is úgy hiszed, hogy haragszol rá. Aztán összetalálkozol a szülőddel, és azt veszed észre, hogy már nem haragszol. Vagyis az elme mindent gondolhat. Ami az én fejemben történik, ugyanaz történik a ti fejetekben is. Az egyetlen különbség az, hogy én már nem hiszem el. Vagyis az elme az én fejemben szabad, szabadon futkoshat át rajtam. És ez nem azt jelenti, hogy letagadom, vagy nem veszek róla tudomást. Hisz egyszerre vagyok az is és nem az. És több mint nyitott vagyok rá, hogy mutassatok nekem olyan gondolatot, melyet még elhiszek. Ismerem a szabadság ízét. Tudom, milyen az.

Tehát, ha megkérdőjelezed mindazt, amit azelőtt hittél, hogy elkövetted a bűntudatot okozó cselekedetedet, akkor nem csupán a pillanat tört része alatt látsz rá az áratlanságodra, hanem soha többé nem fogod már tudni elhinni sem. Ezért aztán az egész világod megváltozik. De mindezt csak akkor élheted meg, amikor az élet újfent megtörténik.

Az élet pedig a te képzeletedből születik meg. Az élet a tükörképe annak, amit te igaznak képzelsz. És amennyiben nem szereted a világodat, meghívlak, hogy kérdőjelezd meg mindazt, amit a világról hiszel.”

(Byron Katie)

Ha egy gyakorló ÖnMunkás férfiú saját megtapasztalását szeretnéd olvasni a témában, csodálatos írás született tegnap: Csak Szeretni Tudunk

http://a-munka.blogspot.com/2011/11/csak-szeretni-tudunk.html?spref=fb

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? - Ha kíváncsi vagy az ártatlanságodra, valódi önmagadra, a motivációidra, és a szabadság ízére, tanuld meg Byron Katie önvizsgálati Munka-módszerét. 2-NAPOS ÖNMUNKA ALAPTANFOLYAM, DEC. 3-4. idén utoljára. Ha itt az időd, várlak szeretettel, a jelentkezési határidő nov.21-ig meghosszabbítva. Kiscsoportos, személyes, bensőséges, Szívből jövő Munka. Részletek itt:

http://kincsamivan.hu/programo​k.html

Pasit Szeretnék - Byron Katie Videó

Itt egy újabb Byron Katie videó, melyet teljes egészében Arany fordított és feliratozott nekünk, köszönöm, köszönjük, Kedves Arany. A videó témája örökzöld sláger: Katie egy fiatal lánnyal vizsgálja meg azt a hiedelmét, hogy pasira lenne szüksége. Hogyan éled az életedet, hogyan közeledsz egy neked tetsző férfihoz, nőhöz, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy partnerre van szükséged? Manipulációk milyen arzenálját veted be, hogy tetszetősebbé varázsolhasd magad és meghódíthasd? Mennyi feszültség van ebben? Ki lennél a történeted nélkül?

A témában figyelmedbe ajánlom még a Pasit/Nőt Akarok című tavalyi bejegyzést, ahol végig is csinálhatod a hiedelem megvizsgálását. Itt találod:

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/pasitnot-akarok-es-gyorsan.html

Nyomás A Férfiakon: Férfias Szerepek

A Facebook-os zárt csoportunkban mindenféle témák terítékre kerülnek, sokan osztják meg személyes megéléseiket, elakadásaikat, örömüket, bánatukat, kérdéseiket. Több ÖnMunkás indított saját blogot is, ahova saját önvizsgálatait tölti fel. Igen tanulságos ezeket is rendszeresen olvasni, és végig is csinálni, hisz mindegyik univerzális hiedelmeinket, félelmeinket kérdőjelezi meg. (A mai bejegyzés végén megtaláljátok a linkeket.)

Ma egy ÖnMunkás férfiú férfi szerepekre vonatkozó önvizsgálatát ajánlom figyelmetekbe, melyet az engedélyével itt is megosztok, hogy minél több férfi és nő gondolkozhasson el az általa játszott férfi és női szerepek stresszéről. Mindig örülök, ha férfiak is csatlakoznak hozzánk, hiszen általuk könnyebben tisztul a felhalmozódott közös férfi-fájdalom.

Férfiasan Kell Helyt Állnom Az Életben – Igaz Ez?

A szenvedésnek és a boldogságnak nincs neme. A szerepeknek viszont igen, melyeket mindannyian jól elhiszünk, és cipeljük őket magunkkal megkérdőjelezetlenül. Mik is vannak bennünk, férfiakban? Fájdalmak és szenvedések a megfelelni vágyás és a magunkra vállalt férfiszerepek nyűgjei miatt.

„Nem lehetsz gyenge, nem lehetsz fáradt, nem ismerhetsz akadályt, keresned kell egy halom pénzt, meg kell találnod, hogyan fejezd ki magad, ki kell hoznod magadból a maximumot.” És közben nem fejezheted ki az érzelmeidet, ha azok éppen nem azt harsogják bele teli torokból a nagyvilágba, hogy a király megérkezett, te vagy a legjobb. Nem szabad elfeledkezned a jeles napokról, és olyan nincs, hogy „én csak így tudom kimutatni az érzelmeimet”.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a dolog: ezek általános hiedelmek, amiket nem feltétlenül a közvetlen környezetünk sugall, vagy éppen mond, sokkal inkább saját magunk támasztjuk a magunk irányába ezeket az úgymond „követelményeket” az általános vélekedés és a férfiszerep felvállalása miatt.

Pedig néha mi is összetörünk, elfogy az erőnk, és még sírunk is olykor. Csak titokban, nehogy valaki meglássa. Pedig a fájdalomnak nincs neme, ahogy az örömnek sincs.

Nézzük meg a következő férfi-hiedelmet:

„Férfiasan helyt kell állnom az életben.”

1. Igaz ez? - Igen.

2. Egészen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy ez igaz? - Igen.

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem a gondolatot?

- Milyen érzelem jelenik meg bennem, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Feszültség, megfelelni vágyás, bizonytalanság, a „mi van, ha mégsem sikerül” érzése.

- Milyen testi tünetek jelentkeznek, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Gyomorremegés, egyfajta furcsa kellemetlen üresség mellkas tájon, grimaszolás, a görcs kifejeződése az arcomon. (És ebben a pillanatban szakadt ki belőlem egy hatalmas sóhaj.)

- Hogyan bánok másokkal, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Úgy, hogy lehetőleg mindenki észrevegye, hogy milyen nagy és erős és okos és gondoskodó és kemény fickó vagyok. Udvarias vagyok, kedves és elegáns igyekszem lenni. Feltétlenül mondanom kell valami humorosat vagy jópofát, hogy ne tartsanak pipogyának és élhetetlen alaknak. Mindig igyekszem segíteni és mindent bevállalni, csakhogy megmaradjon az erő és a tehetség látszata. Nem vagyok őszinte. Sőt, néha hazudok is, csakhogy jobb színben tűnhessek fel férfiként. Megmagyarázom, de az égvilágon mindent. Kidumálok mindent. Jaj, csak a szerep, az az átkozott szerep nehogy odalegyen!

- Hogyan bánok magammal? - Nem tűröm el, ha hibázok. Kizárt, hogy valamit ne tudjak megoldani, ha nem megy, akkor begörcsölök. Olyankor egyfolytában összehasonlítom magamat másokkal, és ha túl nagy és szemmel is jól látható a különbség, máris okolhatom és szidhatom magam, mert nem vagyok tökéletes. „Hát még ezt a szerencsétlen Suzukist se tudtam lenyomni az úton, milyen egy lehetetlen alak vagyok! Csak egy ilyen szar autóm van, nem tellett Bentley-re. Mondtam én, hogy nem vagyok elég jó!”

Megmagyarázom. Leginkább magamnak, de magamnak mindent, csőstül. Halogatok ezerrel. Inkább elbújok egy magam teremtette látszatvilágba, olyan strucc módjára, nehogy szembe kelljen néznem a Valósággal.

- Milyen szenvedélyeim, mániáim jutnak eszembe? - A szivar. Az olyan férfias, nem? (Meg büdös és drága és egyszer úgyis megfulladok tőle, de az most mindegy. Mindent a férfiasság oltárán.)

- Hol, mikor, hány éves koromban jutott először eszembe ez a gondolat? - 12 évesen eléggé eltángált az egyik osztálytársam és még otthon is kaptam, hogy hogy lehetek ilyen mulya. (Aztán később egy másikat elég rendesen orrba vágtam, akkor leszálltak rólam a többiek is.)

- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé ezt a gondolatot? - Attól, hogy csak sodródnék. Nem lennének céljaim, nem harcolnék, szétfolynék, mint egy zsírpacni. Túl sok nőies tulajdonságom lenne, és nem lehetne felnézni rám. Nem lenne tartásom és nem küzdenék semmiért sem.

- Mire nem vagyok képes, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Ellazulni. Elfogadni, elismerni, megengedni magamnak a gyengeséget, felvállalni az érzelmeket, felvállalni, ha fáj, felvállalni saját magamat. Elfogadni, hogy nem tudok mindent, elfogadni, hogy nem nálam van az irányítás és ennek következtében felismerni azokat a lehetőségeket, amik nem az én fejemből pattantak ki. Tanulni.

4. Ki lennék a gondolat nélkül?

Önmagam. Szabad. Őszinte, nyitott, elfogadó, olyasvalaki, aki feltétel nélkül tud szeretni. Nincs mérlegelés, csak szeretet és őszinteség van.

Megfordítások:

+ Nőiesen kell helyt állnom az életben.

Igen, ez nagyon sokszor így van. Nem a nemi identitásra gondolok, hanem arra, hogy vannak olyan viselkedések, amik inkább nőiesek, pl. az elfogadás, a befogadás, a háttérben maradás és az alázat, amik sokkal kevésbé stresszesek és sokkal inkább célra vezetőek, mint ezek „férfias” megfelelői. Felvállalhatom az érzelmeimet, mert hozzám tartoznak, és senkinek sem tartozom beszámolással miattuk.

A nőkben amúgy ugyanazok a gondolatok okoznak stresszt és feszültséget, mint a férfiakban (kevés kivétellel), így nincs értelme különválasztani ezeket a dolgokat, szóval tök mindegy, hogy melyik nem szenvedéseit vállalom fel.

+ Emberként kell helyt állnom az életben.

Naná, hiszen elsősorban ember vagyok és ugyanúgy a boldogságot és az igazságot keresem, mint bárki, függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő az illető.

+ Sehogy sem „kell” helyt állnom az életben.

A „helyt kell állnom” egy szerep, ami semmivé foszlik, mihelyt nincs stresszes gondolat. Akkor csak a szeretet marad és egy olyan „én”, akinek nem kérdéses, hogy megtesz, vagy éppen nem tesz meg dolgokat, amik belülről fakadnak. Nem tudok nem-cselekedni, nem tudok csak ülni és csak nézni és nem tudok „ártani” sem, amikor a nem-tudom elméből jönnek a dolgok, amik egyszerűen csak elém kerülnek és én megteszem, ami a dolgom, éppen akkor és ott.

Ha még idén szeretnéd profin, hatékonyan, kiscsoportban, sok személyes foglalkozással megtanulni Byron Katie Munka-módszerét, várlak szeretettel:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2011. december 3-4. Jelentkezési határidő: november 14. hétfő !!!

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

ÖnMunkás blogok:

www.4kerdes.blogspot.com

www.onvizsgalat.blogspot.com

www.a-munka.blogspot.com

Rám Erőlteti Az Akaratát - Byron Katie Videó

Lehetséges-e az, hogy valaki rád erőlteti az akaratát? Keress egy olyan személyt az életedben, aki szerinted ezt teszi Veled, majd a videó megnézése után, alaposan gondold át a helyzetet. "Téteknek" nevezem azokat a félelmeinket, hiedelmeinket, melyek miatt megtesszük azt, amit a másik kér tőlünk, még akkor is, ha semmi kedvünk hozzá. Amiért nem merünk nemet mondani neki. És utána haragszunk rá is és önmagunkra is. Nincs kire haragudni: sem a másikra, sem önmagadra. Vizsgáld meg a "tétjeidet" a Négy kérdéssel és megfordításokkal, majd nézd meg, hogyan változik a hozzáállásod a "ráerőltető" személyhez, önmagadhoz és a helyzethez.

Ebben a videóban, Byron Katie egy fiatal lánnyal vizsgálja meg, mi is abban az igazság, hogy a lány apukája rá erőlteti az akaratát. Nagyon humorosan elő is adják a jelenetet, és megtudhatjuk, mi is az az intelligens döntés. Kellemes önmagadra ismerést! :)

Ezt Meg Kell Beszélnünk! – Igaz ez?

Szervusz Andi!

Köszönetet szeretnék mondani a két napért, amely oly sok mindenre rávilágított. Reggel azzal a két szóval  ébredtem, hogy „Megígérte”, „Beszéljük meg”. Mivel gyerekkoromban megfogadtam, hogy én másképp nevelem a gyerekeimet, erre a két hiedelemre építettem az egész életemet. Ezzel vágtam gallyra mindent, mert elhittem és görcsösen ragaszkodtam hozzájuk. Arra az elhatározásra jutottam, hogy elsőként jól látható helyre kiírom:

Igaz ez? Kinek a dolga?

Most jöttem rá, illetve már régebben egy-két éve is kirajzolódtak a képek, de most tisztult ki, hogy a görcsös akarásommal rontottam el mindent. Annyira jót akartam a gyerekeimnek, hogy nem vettem észre, hogy (lehet túlzás), de pokollá tettem az életüket. (Lehet, hogy mégis boszi voltam?) Ezért fogom jól látható helyre kiírni, hogy amíg szokásommá nem válik, mindig észben tartsam, soha ne feledkezzem meg róla, hogy más szempontból is megnézzem, megvizsgáljam a dolgokat.

Nagyon köszönöm ezt Neked és a Többieknek is! Mivel ez a két szó másoknál is nagyon hangsúlyosan felmerült, ez segített, hogy felismerjem, és magamban is észrevegyem a működésemet.

Még egyszer hálás szívvel  köszönök mindent! K.

Sokan élünk együtt azzal a meggyőződéssel, hogy „Meg kell beszélnünk a dolgokat”. Kérlek, nézegess bele az életedbe, hol, mikor, kivel működteted ezt a hiedelmet. Persze, azt tanuljuk, hogy a kommunikáció az alapja a jól működő kapcsolatoknak, csak nem mindegy, hogy milyen az a kommunikáció. Illetve, hogy miért is oly fontos nekem, hogy legyenek megbeszélve a dolgok. A levélíró esetében azért, mert gyerekkorában azt hitte el, hogy HIÁNY VAN MEGBESZÉLÉSBŐL. És ezzel magyarázta a szerinte nem jól működő viszonyokat a családban. Sőt még a szeretet meglétét is ehhez kapcsolta. Ezért hozta azt a döntést, hogy ő majd aztán mindent megtesz azért, hogy kielégítő beszélgetés legyen a saját családjában.

Azonban amíg a hiányra fókuszál az elme, addig csak a hiányt képes észrevenni, hisz az elmének épp az a dolga, hogy bebizonyítsa, igaz, amit hisz. Észre sem veszi, amikor teljesen jól működő kommunikáció van körülötte, illetve még egy nagyon fontos pontként: csak azt a fajta kommunikációt fogja megfelelőnek minősíteni, ami úgy néz ki, mint amit ő elvár. A saját elvárásaiba nem illő kommunikációs formák észrevétlenek maradnak, mintegy vak lesz rájuk. És tovább végezteti velünk az ámokfutást, hogy megkapjuk azt, amit annyira akarunk. Amit aztán foggal-körömmel meg akarunk szerezni magunknak, így téve pokollá az életünket. És az a legtragikusabb az egészben, hogy pont ezt nem fogjuk a körülöttünk élőktől úgy megkapni, ahogy mi szeretnénk, vagyis újra és újra megerősödünk abban a hitünkben, hogy „Itt nincs normális kommunikáció.”

Vizsgáljuk meg azt a hiedelmet, hogy „Azt akarom, hogy megbeszélje ezt velem.” (Azért fogalmaztam meg így, hogy jól láthatóan kijöjjön az összes megfordítás.)

1. Igaz az, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak engedd mélyen magadba ezt a kérdést. A Munka meditáció.

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem (ő pedig nem akarja megbeszélni)?

- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem? (Az alkérdések feltevésekor mindig ismételd utána az épp vizsgált hiedelmet is! Pl. Hogyan bánok a másikkal, ha elhiszem azt, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem?)

- Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz? Miket gondolok magamról? Szeretem-e magamat ilyenkor? Hogyan „ütöm” magamat, milyen önostorozó gondolataim vannak?

- Hogyan viszonyulok ilyenkor a másikhoz? Hogyan nézek rá, milyen közel engedem fizikailag, miket gondolok róla? Magam alá vagy fölé helyezem őt gondolatban? Extrán figyelmes leszek vele, vagy épp megszűnik létezni?

- Kinek a dolga az, hogy ő megbeszéli-e vele vagy sem?

- Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben?

- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot? Mennyire tudom megélni a pillanatot, amikor elhiszem a gondolatot?

- Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hova menekülök, mivel vigasztalom magam?

- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem? Mire jó nekem ez gondolat? Mit kapok tőle?

- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

- Mikor, hány éves koromban jutott először eszembe, hogy azt akarom, hogy valaki valakivel megbeszéljen valamit? (Ez a generációs gyökér.)

4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy azt akarom, hogy ezt megbeszélje velem? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg benned ez a gondolat? Hogyan éled meg az adott helyzetet, ha nem tudod elhinni, hogy beszélnetek kéne? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal? Hogyan beszélsz, hogyan zajlik az életed, hogyan tekintesz magadra?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „Azt akarom, hogy megbeszélje ezt velem.”

+ Nem akarom, hogy megbeszélje velem. (=Azt akarom, hogy ne beszélje meg velem.)

Olyan viccesen működünk. Vannak dolgok, amiket nagyon meg akarunk beszélni, aztán pedig, ha a másik hajlandó mondani valamit, akkor jól megsértődünk. Persze, beszéljük meg, de az igazságot ne mondd, légy oly kedves, mert azt nem bírom elviselni. Így építünk falat magunk és a másik közé, aki nyilván inkább nem mondja majd, mert nem akar bántani. Vagy még ha meg is beszéljük, úgysem hallom meg, amit mond, továbbra is ragaszkodom a saját igazamhoz, mert ő persze csak hülyébb lehet. Kérlek, keress 3 olyan konkrét példát, ahol így működsz, működtél az adott személlyel.

Eszembe jut még az a variáció itt, hogy akkor van béke, ha nem beszéljük meg a problémáinkat. Sokan működünk ezen a módon, és így próbáljuk elkerülni a konfliktusokat. Vizsgáld meg, mennyire jellemző rád ez a fajta konfliktus-elkerülés. Ha azt találod, hogy igen, kérdőjelezd meg ezt a hiedelmedet: „Nem szabad megbeszélnünk a konfliktusos helyzeteinket.”

+ Ő akarja, hogy megbeszéljem vele.

Keresd meg azokat a példákat az életedből, csukott szemmel várva, hogy felbukkanjanak, amikor a másik szeretett volna megbeszélni veled valamit, te pedig rá sem hederítettél, vagy jól ledorongoltad, vagy jól elkezdted a saját történetedet nyomatni, ahelyett, hogy őt meghallgattad volna. Nézd meg, te hogyan működsz ezekben a helyzetekben. Mennyire tudsz odafigyelni a másikra, mennyire tudod őt meghallgatni, meghallani?

+ Azt akarom, hogy én beszéljem meg saját magammal.

Nézd csak meg, mennyire jellemző, hogy még magaddal sem beszéled meg a dolgokat. Fogalmunk sincsen, hogyan kell önmagunkkal beszélgetni kreatív, előre vivő módon. Ha a Munka vonatkozásában nézzük, a Négy kérdés pont az a módszer, mellyel tökéletesen tudsz magaddal is beszélgetni. Azonosíts be 3 olyan stresszes gondolatot, melyeket épp itt az ideje saját magaddal „megbeszélni”, az itt bemutatott módon.

Ha rendesen végigcsináltad ezt az önvizsgálatot, akkor most már készen állhatsz kimondani azt, hogy:

Hajlandó vagyok újra megtapasztalni, hogy nem akarja megbeszélni velem.

Utána pedig:

Alig várom már, hogy ne akarja megbeszélni velem.

Mert nagy valószínűséggel fogsz hamarosan belekerülni ebbe a helyzetbe, amikor is letesztelheted, hogy mi maradt még benned, fáj-e még valami, milyen elvárásaid vannak még a másiktól. És ezeket is mind megvizsgálhatod. Hogyan éled az életedet, ha alig várod már, hogy valami megtörténjen? Várakozva, izgatottan, nyitottan. Már nem akarsz többé diktálni, hanem kinyitod magad, és megengeded, hogy történjen, ami történik.

Ha szeretnéd felgöngyölíteni az életedet tudat alatt irányító stresszes hiedelmeidet, szeretettel várlak az idei utolsó ÖnMunka Alaptanfolyamra.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2011. december 3-4. Jelentkezési határidő: november. 14. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html