tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post8268511546655244419..comments2024-01-12T08:20:27.105+01:00Comments on Test-Alapú ÖnTudatMunka: Idegrendszeri, Érzelmi, Testérzeti, Tudati Önkapcsolódás és Önismeret: Munka-Meditálj Magadért És Egy Új Világértoraveczandihttp://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comBlogger30125tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-12179811940248977522011-10-25T19:43:13.017+02:002011-10-25T19:43:13.017+02:00Kedves Andi! Köszönöm! Sejtettem, hogy valahogy íg...Kedves Andi! Köszönöm! Sejtettem, hogy valahogy így lehet. Direkt piszkálni nem akarom, majd kiderül, ha ki kell derülnie.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-58502222461171335882011-10-25T17:45:18.637+02:002011-10-25T17:45:18.637+02:00Kedves V. Ahogy haladunk az önfeldolgozással, előj...Kedves V. Ahogy haladunk az önfeldolgozással, előjöhetnek olyan rétegek, melyekről nincsen tudatos emlékünk. A tarumák egy része is ilyen, és amikor történtek, akkor épp azzal védtük meg magunkat teljesen tudtattalanul, hogy eltemettük őket jó mélyre. És nem is jó ezeket bolygatni egészen addig, amíg oda nem jutunk az utunkon, hogy maguktól megmutatják magukat. A Munkában azt is szeretem, hogy csak akkor jön elő egy történet, amikor már készen vagyunk a felfolgozására, nem lenyúlunk valahova, aztán előrángatunk valami olyasmit, ami csak több zavart okoz, mint amennyit segít. És a Munkával saját magunk "érvénytelenítjük", csináljuk vissza ezeket a traumatikus élményeket, legyenek akár tudatos, akár még tudatalatti szinten, amiből rengeteg erőt merítünk a továbblépéshez is. Ezért is neveztem el én a Munkát ÖnMunkának. Azért a traumatikus élmények feldolgozásához érdemes tapasztalt segítőt/facilitátort kérni, aki végigvezet a folyamaton. Szép estét Neked, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-80985013461806790492011-10-25T17:25:44.902+02:002011-10-25T17:25:44.902+02:00Kedves Andi!
Köszi szépen. Tudod, megmaradtam örö...Kedves Andi!<br /><br />Köszi szépen. Tudod, megmaradtam örök gyereknek, örök kérdezőnek. Muszáj megértenem a dolgokat. Hogy mi hogy működik. Mindent szétszerelek és átvizsgálok. Mint a gyerekek a kistraktort. :)<br />A változás nálam is ott kezdődött, mikor először egyszer csak ráláttam, hogy nem vagyok azonos a gondolataimmal. Amikor az azonosulás megszűnt.<br />Valójában azt hiszem, egyáltalán maga az önmagunkba mélyedés, az önmagunkkal foglalkozás, a miérteken való meditálás az, ami gyógyít. Történjék az bármilyen módszerrel, bárki segítségével.<br />Megérteni a dolgokat, átlátni - ez az, ami gyógyít. Ahogy egy másik nagy spirituális tanító is kétezer éve már megfogalmazta ezt: kérjetek és kaptok, zörgessetek és megnyittatik, és az igazság szabaddá tesz titeket. Igen, az igazság az, ami felszabadít, ami megvált, ami szabadsággá válik.<br />Valóban jó hogy ma már sok-sok tanítás, technika hozzáférhető. Mindannyian más-más pontokon vagyunk elakadva és ma már valóban van lehetőségünk sok mindenre. Mikor én kezdtem, még semmi sem volt, a pszichológián (ami valljuk be elég gyerekcipőben jár, egy-két képviselőjétől eltekintve) kívül. Minden kérdést magamnak kellett föltennem és meg is válaszolnom. Megtanultam valóban gondolkodni, inkább úgy mondom, látni.<br />Köszi mégegyszer, csak föltettem a kérdést nem csak más "spirituális koncepcióim" kapcsán, de még Byron Katie kapcsán is: igaz ez? :)<br /> <br />Nagyon jó módszer, nagyon hatékony és ami nagyon fontos: megtanít az őszinteségre.duendehttps://www.blogger.com/profile/08241572628935703642noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-63411087244516086982011-10-25T17:00:53.856+02:002011-10-25T17:00:53.856+02:00Hm, vajon előbb-utóbb képesek előjönni olyan dolgo...Hm, vajon előbb-utóbb képesek előjönni olyan dolgok, amik az ember olyan kicsi korában történtek, hogy nem is emlékszik már rá? Mert sejtésem szerint nekem ott van valami, de nem tudom mi.<br />Akartam még kérdezni valamit, de elfelejtettem :S<br />V.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-47872012815802672402011-10-25T10:06:52.613+02:002011-10-25T10:06:52.613+02:00Kedves Arany, ha jól emlékszem, már ajánlottam Nek...Kedves Arany, ha jól emlékszem, már ajánlottam Neked, hogy keress meg e-mailben, ha már leraknád az inkognitódat. :) Ha mostanra ez megérett, akkor oraveczandi@yahoo.com. Várom a pont megfelelő időben érkező jelentkezésedet. :)<br />Szép napot Neked is, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-27616828443408158142011-10-25T10:02:09.747+02:002011-10-25T10:02:09.747+02:00Kedves Duende, köszönöm az alaposságodat! :) A Mun...Kedves Duende, köszönöm az alaposságodat! :) A Munka technikailag a gondolatokkal dolgozik, viszont "lényed legmélyét kelti életre", ahogy Katie fogalmaz. Itt teljes, mély átalakulások történnek, nem csupán gondolati szinten megy végbe a tisztulás. A Munka bizonyos technikái alkalmasak a régi traumák feloldására, többeket vezettem át ilyen gyötrő traumák megvizsgálásán, amikből nem maradt semmi. Sőt, én magama is traumatizált gyerek voltam, ez is feloldozódott mára. A Munka a fájdalomtestet is képes megtisztítani szép fokozatosan. A Munka "kezdők" elkezdik a hétköznapi életükkel, aztán a Munka olyan mélységekbe visz, ahova csak menni szeretnél. Ki meddig szeretne, kiben mekkora nyitottság van. És mindenki kösse össze olyan más módszerekkel, melyek neki szimpatikusak és segítők, még jó, hogy ennyi lehetőségünk van manapság. :)<br />Szép napot Neked, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-49605573020885172412011-10-25T08:05:23.244+02:002011-10-25T08:05:23.244+02:00Itt folytatom, mert túl hosszi kommentet írtam. Sz...Itt folytatom, mert túl hosszi kommentet írtam. Szóval, valakit ért egy trauma gyerekkorában. Pl. megharapta egy kutya. Hiába tudja felnőttként gondolatilag hogy nem minden kutty harap, mégis ott marad a pánik, ha meglát egy négylábút. Gondolatilag tudja, hogy nem kell félnie, mégis fél, mert az emlék az ösztön énben raktározódott el. Ilyen erős lenyomatok pl. a fóbiák, a pánik, stb. Nos, emberek is harapnak, leginkább saját családunkban, és ha pl. egy gyermeket sokszor "haraptak" meg a szülei, akkor nagyon sérül az ösztön én. Hiába tudom felnőttként, hogy ez már elmúlt, az ösztön szintjén még mindez tárolódik. Remélem, így érthetőbb, amit el szerettem volna mondani.<br />És ha hasonló szituban találom magam, először az ösztön én aktivizálódik, mert túl akar élni. Ezek a reakcióink elsőként. A gondolat csak eztán jön.<br /><br /><br />A jócselekedethez jutott még az eszembe, hogy áldást adhatunk bárkinek. Megáldhatjuk benne azt, ami jó, ami szép. Áldd meg a másik lényben a szépséget, jóságot, derűt, bizalmat, kedvességet, stb.... Ezt meg lehet tenni minden nap, akár többször is. Áldj meg legalább három lényt minden nap, gondolatban. Nagyon hatásos. :)duendehttps://www.blogger.com/profile/08241572628935703642noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-79704695401681307152011-10-25T07:45:39.031+02:002011-10-25T07:45:39.031+02:00Kedves Andi! :)) Köszi szépen, kukucskálj csak bát...Kedves Andi! :)) Köszi szépen, kukucskálj csak bátran.<br /><br />"És figyeld meg, ahogy az elme belekapaszkodik a neki nem tetsző részekbe, hogy "Na, azt azért már mégse!", és lebeszéli "használóját" az önvizsgálatról. A hétköznapi problémáktól szenvedő embert az viszi előbbre, ha a hétköznapi életének szereplőit, körülményeit vizsgálja meg. És ez mindenki számára adott."<br /><br />Ezzel teljesen egyet is értek, nem is kérdőjelezem meg mindezt. Hiszen leírtam én is, hogy a módszer jó és rádöbbent saját felelősségünkre az életünkért, és segít kijönni GONDOLATILAG az áldozat-mentalitásból. <br />De az, hogy gondolatilag ezt átlátom, még nem minden, én csak erről beszéltem. Az emlékezet az érzelmekben tárolódik, az alsó énben vagy fájdalomtestben vagy ösztön-énben, a tudatalattiban - számtalan néven nevezhetjük, de nem a név a fontos, csak megpróbáltam valamit a szavak szintjén leírni, amit elég nehéz szavakra lefordítani, hanem az, hogy az emlékezet NEM A GONDOLAT szintjén tárolódik. Tehát azzal, hogy gondolatilag tudom, hogy nem vagyok áldozat, még csak a munka egy részét végeztem el. Persze a tudatos én az, aki mindezt elkezdheti, mert a világot az értelmünkkel fordítjuk le, tehát ez a kiindulópont. <br /><br />"Láttad már valaha a fájdalomtestedet, teljesen biztos lehetsz benne, hogy létezik? Ki lennél a történeted nélkül?"<br /><br />Hát ha hiszed, ha nem, láttam és mindig látom. Nem csak magamnál, másoknál is. Érzékelem. Azt is látom, hogy B.K.-nek igaza van abban, hogy a fejünkben pörgő gondolatok generálják a történetünket, a szenvedéseink zömét. De honnan jönnek ezek a gondolatok?! Itt most vad dolgokba nem mennék bele, de a kérdés jogos. Nos, nem biztos hogy ezt tudnunk kell, akár kaptuk őket, akár magunkénak hisszük őket, a lényeg az, hogy elhisszük és ezzel sok szenvedést generálunk magunkban is, magunk körül is. De az is igaz, hogy a fájdalomtest is létezik, és mivel ez egy ösztön-lény, nagyon nehéz megzabolázni és gyógyítani, mert más világa van, mint a gondolatnak. Hatnak egymásra, igen. De nem csak a gondolat létezik.<br /><br />"Megfigyeltem magamon, hogy fantasztikusan felszabadító, hogy többé nem akarok spirituális koncepciókkal megmagyarázni magamnak dolgokat, történéseket, betegségeket, stb, egyszerűen csak megélem őket. Nem keresem az okát, csak hagyom, hogy történjen. Hisz milyen magyarázatot találhatnék, és hányfélét? Ezret. Ehelyett inkább vagyok."<br /><br />Hát. Ha nem akartam volna mindezt megérteni annak idején, akkor ma nem beszélgetnénk itt, Andi. Értem, mit mondasz, ma már én is képes vagyok erre. Mert a kegyelem, szinte ugyanúgy ahogy Katiet, megmentett. (Ezért is érintett meg a Munka, és Byron Katie.)<br />Amit átadok a blogokon, azt azért teszem, mert egykor nagy segítségemre volt mindez, és talán más is talál bennük kapaszkodót, mint egykor én. Csak azt közvetítem, amit hitelesnek érzek, mert átéltem.<br /><br />Ismét mondom, Byron Katie módszere csodálatos és nagyon egyszerű, letisztult. De más erők is működnek, a munka csak egy része mindennek. Fontos része, kihagyhatatlan része. Ami páratlanná teszi, az a letisztult egyszerűség, precizitás, a GONDOLAT szintjén. Sokan elmondták mindezt Katie előtt is, most is (sok spirituális tanító van manapság), de ő mondja el a legtisztábban, legérthetőbben talán.<br /> <br />Ha a gondolat elég lenne az egész-séghez, ma már mindenki megvilágosodott lenne, hiszen mindenki olvasta a Bibliát vagy a Koránt, vagy Buddha beszédeit, vagy spirituális szerzőket. A lényeg az, hogy gondolatilag már mindenki kapcsolatba került ezzel. Ha ez elég lenne, akkor a Föld a béke szigete lenne. Akkor elég lenne elolvasni egy könyvet. De nem elég, mert a gondolat mindehhez kevés. Fontos, kell, mert innen lehet elindulni, de a valódi átalakulás nem a gondolat szintjén történik. Az az elindítója, aztán mélyebbre megy, s aztán magasabbra. S végül a gondolat - eltűnik. Beáll a Csend, s a világ megáll.<br />Megérkeztél.duendehttps://www.blogger.com/profile/08241572628935703642noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-76114405246385259912011-10-25T03:14:47.280+02:002011-10-25T03:14:47.280+02:00Kedves Arany!
No, akkor én is sorba megyek.
- Nem...Kedves Arany!<br />No, akkor én is sorba megyek.<br /><br />- Nem neked címeztem amit a jócselekedetről írtam, csak eszembe jutott, hogy én hogy, és gondoltam leírom.<br /><br />- Semmi szerepem nincs benne. Nem több, mint neked, amikor válaszolsz nekem. Leírtam, ami eszembe jutott.<br />Arra próbáltam célozni, hogy azt írod: <br />"Viszonoznom kellene a szívességeket", <br />majd levezetsz rajta egy munkát, és végül _szerintem_ még mindig ugyanazzal a "Viszonoznom kellene a szívességeket" gondolattal telítve kéred Andit, hogy viszonozhasd a szívességét. <br />A vége felé azt írod:<br />"Szeretném, ha továbbra is segítenél nekem, és szeretném, ha nem kéne emiatt feszélyezettnek éreznem magam"<br />Ha feszélyezve érzed magad, akkor talán ez még mindig egy stresszes gondolat, nem?<br />Nem tudom ennél érthetőbben leírni amire gondolok. Természetesen semmi baj nincs a szívesség viszonzásával, sőt! <br />De csak reagáltam az írásodra, eszem ágában sincs rád erőltetni a gondolataim. <br /><br />- Nem tudom mire nem válaszoltam, és miért nem. Valószínűleg felfogtam amit írtál és vagy nem tudtam mit reagálni rá, vagy valahol még feldolgozás alatt áll odabent a sok infó között. <br />Hajlamos vagyok ezt így ennyiben hagyni, és nem megköszönni a dolgokat, de természetesen köszönöm a reagálásaid és a segítséged. A tiéd is és mindenkiét, akin esetleg szintén "keresztülnéztem" volna :)<br />Trükkök jöhetnek, sosem árt ha van belőlük. Ugyebár nekem is megvan már a sajátom - kérdés átfogalmazása és hasonlók :)<br />V.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-81463283591240024442011-10-25T01:00:33.460+02:002011-10-25T01:00:33.460+02:00Válasz V.-nek az első válaszára:
Én sem teszem köt...Válasz V.-nek az első válaszára:<br />Én sem teszem kötelezővé, se magamnak, se másnak a jócselekedetet. Ha elolvasod az eredeti hozzászólásomat (8. bejegyzés), abból kiderül, hogy nekem jólesik a jócselekedet, csak a névtelenség biztosításával van gondom.<br /><br />Válasz V.-nek a második válaszára:<br />hát, ezt a bejegyzést igazából nem sikerült megértenem. Andi sokat segített nekem és én is szeretnék neki örömet szerezni. Igen, megnyugtatná a lelkemet, ha azt érezném, hogy mint két tükör, oda-vissza sugároznánk a jókat.<br />Ha Andi igényt tart rá, az ő dolga. Ha nekem ez jó, az én dolgom. Mi ebben a Te szereped?<br />Üdv:<br />Arany<br /><br />Válasz V.-nek a nemválaszolására.<br />Kedves V., több bejegyzésemre is válaszoltál, kivéve azt, amit egyenesen Neked címeztem (írtam már Neked korábban is, arra sem reagáltál). <br />Megértelek. Én naponta elolvasom Andi nekem írt válaszait, és engem is megdöbbent, hogy mennyivel kevesebbet értek belőle, mint a másoknak írt válaszaiból. Valahogy ezek a "vakfoltra" esnek. Minél közelebbről érint valami, annál nehezebb elfogadni, befogadni.<br /><br />Akármekkora ellenállás is van benned, nyilván törekszel valamire, a szenvedéstől való megszabadulásra, a megkönnyebbülésre, az igazsággal, valósággal való szembenézésre, különben nem lennél közöttünk.<br />Ha akarod, szívesen írok további trükköket, amiket alkalmaztam, hogy közelebb kerüljek magamhoz.<br />Szeretettel:<br />AranyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-33639659353880861492011-10-24T23:52:01.648+02:002011-10-24T23:52:01.648+02:00Arany: Gondolod, hogy az a megoldás, ha Andi megad...Arany: Gondolod, hogy az a megoldás, ha Andi megadja neked, hogy hogy tudod megnyugtatni a lelked a nem viszonzott szívesség miatt? <br />Úgy értem, oké, hogy viszonzod, de azért, mert csak úgy jön, vagy azért, mert még mindig úgy gondolod, hogy "Viszonoznom kellene a szívességeket"? :)<br />V.<br />(Nem kellene beleszólnom, gondolom most én ;) )Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-36763347655217789372011-10-24T23:39:01.836+02:002011-10-24T23:39:01.836+02:00Én nem teszem kötelezővé magamnak a jócselekedetek...Én nem teszem kötelezővé magamnak a jócselekedeteket. Ha jön jön, ha nem nem. Ha névtelen, akkor névtelen, ha nem, hát nem. <br />Ma pl. egyszerűen útbaigazítottam valakit. Nekem jólesett, ő meg célba ért. <br />V.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-48179269724880231042011-10-24T22:52:27.324+02:002011-10-24T22:52:27.324+02:00Viszonoznom kellene a szívességeket.
igaz? igen.
T...Viszonoznom kellene a szívességeket.<br />igaz? igen.<br />Teljesen biztos lehetek benne? nem tudom.<br />Mit érzek, ha elhiszem ezt a gondolatot?<br />hogy adós vagyok, hogy jogtalan előnyhöz jutottam, kényelmetlen érzés, feszültséget okoz. rossz véleménnyel vagyok magamról, meg azokról, akik ugyanígy viselkednek. nem tudom testileg pontosan behatárolni, valahol a szívem, mellkasom környékén jelenik meg valami nyomásféle (ott, ahol a lelket, a lelkiismeretet érzékelem). Attól félek, hogy ha nem hinném el ezt a gondolatot, akkor önző lennék és szívtelen, másokkal nem törődő. <br />Ki lennék enélkül a gondolat nélkül?<br />Készségesen és örömmel fogadnék el bármilyen szívességet, ajándéknak érezném a sorstól, illetve a másiktól.<br /><br />Megfordítás:<br />* Nem kellene viszonoznom a szívességeket.<br />Épp az benne a szívesség, hogy önként, jó szívvel adja a másik. Meg különben is: az emberek a gyerekeiknek adják tovább azt a szeretetet, amit a szüleiktől kaptak. Vagyis nem biztos, hogy neked kell meghálálnom azt, amit kapok tőled, hanem, ha olyan helyzetbe kerülök, példát veszek rólad, és én is jó szívvel, készségesen segítek másoknak. vannak példáim arra is, hogy viszonoztam a szívességet, örömmel, de arra is, hogy elmulasztottam a viszonzást, és az kicsit még mindig bánt. meg különben is, a mondás szerint a jó barátság alapja a pontos elszámolás. <br />másik fordítási lehetőség:<br />* viszonoznom kellene a szívtelenségeket<br />ha valaki (úgy érzem, hogy) megbánt, álljak bosszút?<br />nem mondom, hogy gondolatban sosem esik meg, néha talán a valóságban is megtörténik, de nem jó érzés. <br /><br />Kedves Andi, a fenti munkát az inspirálta, hogy adósodnak érzem magam, mert annyit törődsz velem, én meg ezt nem viszonzom. Annyi mindent kérdeznék Tőled, de visszafog, hogy már megint szívességet kérek, ingyen. Neked ez idő, energia, figyelem, és a hálámért nem adnak Neked a piacon hagymát. Nyilván az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha elmennék hozzád tanfolyamra, vagy személyes konzultációra. Nem tudom egészen pontosan, miért ódzkodom annyira ezektől, de egyetlen porcikám se kívánja. A csalódástól félek? <br />Azért írom ezt a nyilvánosság előtt, mert hátha másoknak is vannak hasonló gondolatai. El tudom képzelni pl. hogy megadsz egy bankszámla-számot, ahova, amikor úgy adódik, utalhatok át pénzt, lehet, hogy egyszerre csak keveset, de sok kicsi sokra megy. De azt is el tudom képzelni, hogy írsz egy listát, hogy milyen segítségeknek vennéd hasznát. Sokáig szerkesztőként dolgoztam, pl. lehet, hogy segítség lenne Neked, ha átolvasnám az egész blogot és javítanám az elütéseket, a stilisztikai döccenőket (nincs sok, igazán szépen írsz szépen magyarul). <br />Vagy bármi másra nyitott vagyok. Ha szívesebben beszélnéd meg velem személyesen, akkor jelezd, és írok Neked e-mailt.<br />Szeretném, ha továbbra is segítenél nekem, és szeretném, ha nem kéne emiatt feszélyezettnek éreznem magam, és szeretném, ha Te is örömödet lelnéd az együttműködésünkben.<br />Szeretettel (és türelmetlenül várva, hogy kifejezhessem a hálámat):<br />AranyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-15820178528612439242011-10-24T22:48:33.711+02:002011-10-24T22:48:33.711+02:00Szerintem indítsunk ötletbörzét, hogyan lehet névt...Szerintem indítsunk ötletbörzét, hogyan lehet névtelenül jót cselekedni. Csinálom a napomat, és azzal a szándékkal járok-kelek, hogy észreveszem a jócselekedeteim elkövetésének esélyét. És akkor sincs baj, ha a "kedvezményezett" észreveszi, ne legyen belőle később dicsekvés, hogy hú, de jó vagyok, milyen kegyes voltam ma. Meg nem kell nagy dolgokra gondolni, kis piciségek, aztán jön a többi.oraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-79342656885221577712011-10-24T22:16:29.262+02:002011-10-24T22:16:29.262+02:00Bocs, hogy ismétlem a kérdésemet, de szerintem csa...Bocs, hogy ismétlem a kérdésemet, de szerintem csak elsikkadt a sok fontos mondandó között ez a gyakorlatias apróság. Hogyan lehet névtelenül jót cselekedni? (Részletesen: a mai 8. hozzászólásban.)<br />Üdv:<br />AranyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-66545026135175332782011-10-24T22:13:46.470+02:002011-10-24T22:13:46.470+02:00Szia, Andi,
javaslok egy témát (ha már volt róla s...Szia, Andi,<br />javaslok egy témát (ha már volt róla szó, akkor, kérlek, igazítsatok útba egy linkkel!): mások különbek, mint én. Vagy: mindenki különb (okosabb, jobb, értékesebb, jobban látja a dolgokat), mint én. <br />Vagy ezzel már mindenki rendben van, csak én nem?<br />AranyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-45001662463436996352011-10-24T21:41:35.509+02:002011-10-24T21:41:35.509+02:00Kedves V.,
a kérdéseidben annyira a pár évvel ezel...Kedves V.,<br />a kérdéseidben annyira a pár évvel ezelőtti önmagamat látom! Olyan nehéz volt lejönni arról, hogy "valaki mondja már meg a tutit!". <br />Elmondom, én hogyan vezettem meg magamat - szándékosan! - munka-ügyben. <br />Olvastam egy Névtelen társunk hozzászólását, amelyben arról ír, hogy "nem érdemli meg, hogy jobb legyen az élete". Éreztem, hogy ezzel a kérdéssel dolgom lenne, de azt is, hogy akkora bennem az ellenállás, hogy bele sem tudok kezdeni. Ekkor elővettem a papírt-ceruzát, és felírtam:<br /><br />"1. Igaz ez, hogy Névtelen nem érdemli meg, hogy jobb legyen az élete?<br />Nem tudom.<br />2. Teljesen biztos lehetek abban, hogy Névtelen nem érdemli meg, hogy jobb legyen az élete?<br />Nem, nem lehetek benne teljesen biztos.<br />3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy Névtelen nem érdemli meg, hogy jobb legyen az élete?<br />Felbőszít ez a marhaság. Mindenki megérdemli, hogy jó vagy akár jobb legyen az élete. Ki merészeli megítélni Névtelent? Izgatott vagyok ettől a gondolattól. Ez igazságtalanság! Persze, ki tudja, lehet, hogy csinált valamit, amiért úgy érzi, hogy nem érdemli meg a jobb életet. Ha, tegyük fel, elkövetett valamit, hibát, akármit, akkor már nem érdemli meg, hogy jobb élete legyen? Megítélhetem én, hogy bárki is mit érdemel?<br />Tegyük fel, hogy én vagyok az ő helyében. Hogyan bánok ilyenkor magammal, amikor elhiszem azt a gondolatot, hogy „nem érdemlem meg, hogy jobb életem legyen”? Kegyetlenül. Kíméletlenül, brutálisan. Ennél nincs is nagyobb bántás, mint megítélni valakit, magamat. Arra ítélni, hogy soha ne legyen neki jobb. Bőgök, mint a záporeső. Ilyen ítéletet az ember kire mond ki? Akit annyira gyűlöl, hogy meg akarja átkozni. Ez a megátkozottság, az önátok, hogy soha ne legyen neked jobb, mert nem érdemled meg. Jaj, nagyon fáj. Nagyon fáj. Összeszorul a szívem, a tüdőm, mindenem belül, ahogy ki akarja lökni ezt a fájó gondolatot, ami már olyan régen ott csimpaszkodik."<br /><br />Na, szóval, Névtelenről kezdtem írni, leírtam a véleményemet, aztán kicseleztem magamat azzal, hogy azt mondtam, mi lenne, ha rólam lenne szó?<br />Lehet, hogy ez az eljárás nem felel meg az ortodox munkamenetnek, de nálam bejött.<br /><br />Üdv:<br />AranyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-25144397794895300362011-10-24T21:04:36.575+02:002011-10-24T21:04:36.575+02:00Annyira belemelegedtem a rövid válaszolásba, hogy ...Annyira belemelegedtem a rövid válaszolásba, hogy elfelejtettem elköszönni. :) Szeretettel üdvözöllek Mindannyiótokat, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-37948612261216409272011-10-24T21:00:30.674+02:002011-10-24T21:00:30.674+02:00Kedves Duende, örülök, hogy idekommentáltál, már j...Kedves Duende, örülök, hogy idekommentáltál, már jó ideje kukucskálom csodálatos blogjaidat, amikre az ide vezető linkekből találtam.<br />Pár rövid megjegyzésem van gondolataiaddal kapcsolatban. Én is úgy tapasztalom, hogy kegyelem, kinek adatik meg hirtelenjében a "megszabadulás". Én ezt úgy szoktam érzékelteteni, hogy elképzelem egy nagy halmazként az Egy Elmét, melyben mi kicsike pontocskák vagyunk, és akinek éppen megadatik, az "felgyullad", mint csillagok az égen. Ugyanakkor, miért is kéne mindannyiunknak megszabadulnunk, megvilágosodnunk, vagy nevezzük, aminek akarjuk. Miért is kéne olyan tudatállapotban élnünk, mint Katie, amikor nem azt tesszük? És figyeld meg, ahogy az elme belekapaszkodik a neki nem tetsző részekbe, hogy "Na, azt azért már mégse!", és lebeszéli "használóját" az önvizsgálatról. A hétköznapi problémáktól szenvedő embert az viszi előbbre, ha a hétköznapi életének szereplőit, körülményeit vizsgálja meg. És ez mindenki számára adott. Mostanra számos olyan ÖnMunkást ismerek, akik összehasonlíthatatlanul más tudatállapotban és ennek megfelelően valóságban élnek, mint a Munka előtt, és ebbe saját magam is beletartozom. Ez mindenki számára elérhető, aki kinyitja az elméjét, és felhagy a világ és más emberek hibáztatásával. Igen, olyan is van, hogy látszólag nem változott semmi akár egy év alatt sem. Ilyenkor kivétel nélkül mindig azt látom, hogy az illető még mindig kifelé mutogat, egyszerűen nem élte még meg, hogy a másik emberen látni vélt története valóban saját maga. Ezeken a helyzeteken is a kegyelem dobhat túl valakit, mert elméletileg ők is mindent megtesznek, mégsem ért le soha olyan mélyre a Munka, ami átalakulást indukálna.<br />És sosem tudhatjuk, milyen "ott" lenni, ahol Katie, sosem tudhatjuk, milyen bárhol lenni, ahol épp más van. Sosem tudhatjuk, mi zajlik egy másik emberben, hogy milyen az ő valósága. Katie azt ajánlja, hogy az összes spirituális koncepciónkat is kérdőjelezzük meg. pl. fájdalomtest, felettes én, stb. És ez nem azt jelenti, hogy ezek nem létezhetnek, csak egyszerűen óriási hatással vannak ránk a róluk szőtt történeteink. Láttad már valaha a fájdalomtestedet, teljesen biztos lehetsz benne, hogy létezik? Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy bármikor felébredhet? Ki lennél a történeted nélkül?<br />Megfigyeltem magamon, hogy fantasztikusan felszabadító, hogy többé nem akarok spirituális koncepciókkal megmagyarázni magamnak dolgokat, történéseket, betegségeket, stb, egyszerűen csak megélem őket. Nem keresem az okát, csak hagyom, hogy történjen. Hisz milyen magyarázatot találhatnék, és hányfélét? Ezret. Ehelyett inkább vagyok. És megvizsgálom a gondolataimat, melyek még időnként kihoznak a békességből. Ezt bárki ugyanígy megteheti, akinek nyitott az elméje. Az éhezés és a szenvedés a belső éhezésünk és szenvedésünk jelképes kivetülése. Az bennük a kedvesség, hogy általuk kaphatunk észbe, mit is művelünk magunkkal és másokkal. Katie nem azt mondja, hogy ezek a jelenségek juj, de jó, hogy vannak, csupán azt, hogy pont addig vannak, ameddig lenniük kell, hogy végre az emberiség szeretetre ébredhessen. A Munka pedig alkalmas erre a szeretetre ébresztésre, már akinek ez az útja.oraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-50117584102093296272011-10-24T19:13:26.185+02:002011-10-24T19:13:26.185+02:00Csak csodálom Kétyt hogy a fenébe tudja szeretni a...Csak csodálom Kétyt hogy a fenébe tudja szeretni az egész világot!? Üdv Györgyi <br /><br />Ez is egy jó kérdés, én is feltettem már magamnak.<br /><br />A gyógyulást nála sem a gondolkodás hozta, hanem a kegyelem. Ezt ne felejtsük el...<br />A gondolkodás, rendszerezés már a kegyelem után jött. <br /><br />Néha olyan érzésem van Byron Katie kapcsán, mint a szentek esetében. Volt egy hatalmas ugrása, a kegyelem jóvoltából. Egyszerűen jó ott fent lenni, nem látni a szenvedést, fájdalmat. Talán ezért is csukódik be a szeme lassan. Minden ugrás után visszaesünk, ez törvényszerű. Vagy elmerülünk egy csodavilágban, ahol minden szép és jó, de a test figyelmeztet...<br />Szeretem Byron Katiet, fantasztikus ajándékot adott a világnak. De nem mindig minden rajtunk áll - van szenvedés és fájdalom is - aki ezt nem látja az önbecsapásban él. Van aki a pokolban, van aki a mennyben - egy lényegű a kettő. Álomvilág. Persze tényleg minden jól van, jó ahogy van, mert a világ úgy van, ahogy és olyan amilyen. És a szeretet szüli, tartja fenn és pusztítja el a világot, ez is igaz. De. Szerinte a világ akkor is csupa-csupa kedvesség. Éppen most kínoznak meg egy gyermeket, hal éhen millió afrikai, stb.. de a világ akkor is csupa-csupa kedvesség. Nos, igaz ez? :)<br /><br />Nem ellenpropagandát akartam írni, sajnálom ha úgy hangzik. Csak hangosan gondolkodom, csak mióta olvaslak, voltak kérdéseim. És lassan megszülettek a válaszaim is.<br />Nagyon jó az önmunka, mert rávilágít a felelősségünkre. A gondolkodás adta lehetőségeinkre. De. Ez csak egy kis szelete az egésznek szerintem. Nem minden annyira egyszerű, ahogy azt szeretnénk hinni. Még Byron Katienek sem. A kegyelem nélkül semmik vagyunk.duendehttps://www.blogger.com/profile/08241572628935703642noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-67765322598008877832011-10-24T18:08:58.226+02:002011-10-24T18:08:58.226+02:00Andi!
Pont az jutott eszembe pár órával később, h...Andi! <br />Pont az jutott eszembe pár órával később, hogy túlelemzem, túlbonyolítom én ezeket a dolgokat. Nem csak a meditációt, hanem úgy általában mindent túlagyalok. <br />Nem tudom miért, csak mert valahogy nem érzek rá, erre pl. hogy milyen elmeditálgatni a válaszon. Vagy befelé figyelni... Gyanús nekem, hogy itt is, mint annyi más dologban arra is várok, hogy ugyan valaki mondja már meg nekem, hogy hogy kell (valaki oldja már meg helyettem ezt is...).<br />Egyébként én úgy tudom, hogy a meditáció mint olyan, egy bizonyos testtartást igényel, egy bizonyos légzést, stb, stb... Múltkor belenéztem egy oktatóvideóba és teljesen elment a kedvem annyira bonyolultnak tűnt. Azt hiszem ott, vagy valahol azzal kapcsolatban olvastam, hogy minden más csak relaxáció.<br />Ugyanakkor pl. Osho szerint elég sok minden meditáció. Bármi az, amiben eltűnik az ego, és előjön a kreativitás. <br /><br />Visszatérve a mondókám elejére, ugye bekattant a gondolat, hogy én mindig mindent túlagyalok és hogy ezt majd megírom ide is, de erre rögtön jött hozzá a kérdés: Igaz ez? :D<br />És igen, igaz, és már csak azért sem szeretnék foglalkozni ezzel, mert egyrészt ez bennem nem kelt rossz érzést, ez csak egy észrevétel, hogy hű, tényleg... Másrészt, ha megfordítom, és kijön az, hogy nem agyalok túl mindent (persze, hogy nem szó szerint MINDENT), még a végén kibújok alóla, mármint az alól, hogy ezen változtassak. És most megkérdezném, hogy szerinted az egóm menekül, vagy igazam-e van ezzel, de mivel láthatóan ezt is sikeresen túlagyaltam.... hagyom a fenébe az egészet és örülök eme új felfedezésnek, illetve az új felfedezésem adta lehetőségnek. (Történetesen annak, hogy ha erről leszoknék, ennyivel is könnyebb lenne az életem. Igaz ez? IGEN!!! :DD )<br /><br />Gyöngyi hozzászólásával kapcsolatban az jutott még eszembe, hogy én már évek óta gondolkozom azon, hogy miféle hasznom van nekem a betegségeimből, mit nyerek rajta, mit érek el vele, de annyira passz, hogy nagyon. De előbb-utóbb most már el fogom kapni ezt is! <br /><br />Na jó. Kiszállok! :D<br />V.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-54176231776204158822011-10-24T17:24:34.678+02:002011-10-24T17:24:34.678+02:00Köszönöm Andika és duande !Köszönöm Andika és duande !Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-59518522380596982852011-10-24T15:30:54.220+02:002011-10-24T15:30:54.220+02:00Sziasztok,
nekem nagyon rokonszenves az a gondolat...Sziasztok,<br />nekem nagyon rokonszenves az a gondolat, hogy tegyek naponta három jócselekedetet név nélkül (nem teljesen önzetlenül, mert már sokszor tapasztaltam a jócselekedeteim jó hatását - saját magamra : ), de nincs ötletem, hogyan tehetném név nélkül. Hiszen általában éppen a személyes törődés a legnagyobb segítség.<br />Dobok be pénzt a perselyekbe, teszek ruhákat a rászorultaknak gyűjtő konténerekbe, de más nem jut eszembe. Nektek?<br />Köszönöm:<br />AranyAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-53133897680019847372011-10-24T13:33:47.352+02:002011-10-24T13:33:47.352+02:00Györgyi, csak addig függsz a másik megjegyzésétől,...Györgyi, csak addig függsz a másik megjegyzésétől, nézésétől, amíg meg akarod szerezni a szeretetét, elfogadását, nagyrabecsülését. És ezt egész addig keresed kint, míg bent szenvedni akarsz. Tedd fel magadnaka kérdést és üldögélj benne egy egész napot: Mire jó nekem aszenvedésem? Mit kapok tőle? Ha meglátod, hogy mire használod az áldozat-identitásodat, nem kell többé a rendszert és a csúnyán néző embereket okolni a helyzetedért. Egy bántóan néző/szóló ember csak akkor tud zavarni, ha magamra csúnyán nézek, és magamhoz csúnyán szólok, illetve én is csúnyán nézek és csúnyán szólok másokhoz. Vedd számba ezeket a példákat, akadnak bőven mindannyiunkban, és dolgozz ezekkel.<br />"58 évesen már nyugdíjba kéne mennem."<br />"Megérdemlem, hogy az állam gondoskodjon rólam."<br />"Megdolgoztam már azért, hogy pihenhessek."<br />"Igazságtalan ez az egész rendszer."<br />Ez csak néhány a stresszes gondolataid közül.<br />Puszillak, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-8565998133741550492011-10-24T13:24:07.830+02:002011-10-24T13:24:07.830+02:00A meditáció szó jelentése:
"A meditáció szó j...A meditáció szó jelentése:<br />"A meditáció szó jelentése segítséget adhat a hatás megértéséhez is. A szó valószínűleg az azonos tövű „mederi” latin szóból ered, melyek gyökere a valamire való figyelést és a valamivel való törődést fejez ki. Egy tőről fakad a „medicalis” (orvosi) és a „medicare” (gyógyít) szavakkal. Ide tartozik még a „meditor” szó, ami elmélkedést, elmélkedő szemlélődést jelent. A meditációt tehát tekinthetjük egy gyógyító folyamatnak úgy érzelmileg, mint szellemileg, sőt bizonyos értelemben még fizikailag is. A meditáció tehát egy befelé figyelő állapot. Itt nem vizualizálunk tudatos képeket, hanem, hagyjuk megtörténni a dolgokat és megfigyeljük azokat, illetve a hatásait."<br />Kedves V! Megint rögtön megkerested a kifogásodat. Tudni akarod, pedig nincs mit tudni. Ülj le, csukd be a szemedet, és nézd meg, mi zajlik benned, anélkül, hogy megérteni akarnád. Csipegesd ki a bent találtakból azokat a gondolatokat, képeket, melyek a legjobban felzaklatnak, és ezekkel dolgozzál ugyanilyen szép lassan, beengedve a kérdést és megvárva a választ. A valódi átalakulás a megengedésben, a csendben megy végbe, az ellenállás újabb ellenállást szül. És az ellenállásodat senki sem tudja felszámolni helyetted, akárhány kérdést teszel is fel. Ha valóban eleged van ebből, akkor meg fogod magadnak engedni, és úgy látszik, még valamiért ragaszkodsz a szenvedéshez, mint az emberek nagy része, mivel erre kondicionálódtunk.<br />Szeretettel, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.com