tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post4090151788823428090..comments2024-01-12T08:20:27.105+01:00Comments on Test-Alapú ÖnTudatMunka: Idegrendszeri, Érzelmi, Testérzeti, Tudati Önkapcsolódás és Önismeret: Hogyan Csupaszít Boldoggá Byron Katie Munka-Módszere 2.oraveczandihttp://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comBlogger15125tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-72623855885557062642012-05-03T17:12:28.218+02:002012-05-03T17:12:28.218+02:00Andi! :) En is örülök, hogy ez letisztazodott benn...Andi! :) En is örülök, hogy ez letisztazodott benned! Idönkent elamultam a türelmedtöl, hogy milyen hosszu es szeretetteljes valaszokat tudtal irni egy-egy "kukacoskodo" kerdesre! :)<br />Hajra! Csak igy tovabb!En nagyon szeretem amiket irsz...idönkent teljesen lelassul az agyam egy egy iromany olvasasa közben....szinte hallom, ahogy leesnek dolgok es megall az agyamban a rohanas.<br />Öleles, LettiLettihttps://www.blogger.com/profile/12797375662753024561noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-17171711201318149532012-05-02T19:17:10.810+02:002012-05-02T19:17:10.810+02:00Én pedig köszönöm szépen a kérdésemre adott válasz...Én pedig köszönöm szépen a kérdésemre adott választ.<br />Karesz.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-22810874400088594182012-05-02T17:36:39.756+02:002012-05-02T17:36:39.756+02:00Kedves Zsuzsó, az általad említett szempont is esz...Kedves Zsuzsó, az általad említett szempont is eszembe jutott, amikor válaszokat kerestem magamban, miért is fontos nekem h legyen név. Igazából tök mindegy nekem, hogy valaki álnevet, becenevet, vagy csak egy betűt használ, csak így tényleg jobban tudok "hozzá" is csatlakozni, és az egész kommentsort jobban követni a könnyebb beazonosíthatóság miatt.<br />És nem mellesleg az a tapasztalatom saját magamon és más önmunkásokon is, hogy a legelső lépés önmagam felé az, ha VÁLLALOM MAGAM. Őszintén, nyitottan, kíváncsian, bátran, legyen, ami lesz. Egész máshogy jön át még egy "kukacoskodó" komment is, ha valaki vállalja hozzá magát. Úgy sokkal szívesebben foglalkozom a dologgal, mert azt látom, hogy ez az ember már FONTOS ÖNMAGÁNAK. Ezúton kérek minden kedves ÖnMunka blogolvasót, hogy ÉPÍTŐ JELLEGŰ kérdésekkel, kritikákkal keressen meg, ha pedig nem érzi magáénak ezt az egész Byron Katie-s Munka dolgot, illetve azt, amit ehhez kapcsolódóan én itt csinálok, kíméljen meg a kommentjeitől. Ha ezt megfordítom magamra, akkor az jön ki, hogy "Kíméljem meg magamat az ilyen kommentelők kommentjeitől", és ennek pont most érkezett el az ideje, úgy látszik: mostantól kezdve próbálom nem figyelembe venni és nem megválaszolni azokat a kommenteket, melyeket az elmém a nem előrevivő kategóriába sorol. Nem kívánom semmilyen módon "megvédeni" a Munkát vagy Byron Katie-t, nem kívánok magyarázkodni. A blogban, a videókban, Katie könyveiben minden benne van, ami alapján valaki eldöntheti, kíván-e ezzel a dologgal foglalkozni vagy sem. Aki mindezek után még mindig úgy érzi, hogy bizonyítékokra van szüksége, azon nem kívánok ezen a fórumon "lendíteni".<br />Köszönöm a megértéseteket, és köszönöm, hogy ez letisztázódhatott bennem. További jó Munkát Mindannyiónknak!<br />andreaoraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-69207286954073140062012-05-02T15:50:12.968+02:002012-05-02T15:50:12.968+02:00Sziasztok!
Szeretnék reagálni erre a „név nélkül k...Sziasztok!<br />Szeretnék reagálni erre a „név nélkül kommentelők“ problémára. Már fél éve olvasom ezt a blogot és ilyen-olyan intenzitással Munkázok. Már engem is kicsit zavart egy ideje az, hogy a hozzászólásokhoz sokan nem írnak nevet vagy akár egy álnevet, mert így sokszor nem lehet követni, hogy az illető írt egyszer, amire Anditól választ kapott és aztán újra ő írt-e vagy valaki más. Így nem mindig lehet követni valakinél, hogy hogyan próbálja kibogozni a maga csomóját és esetleg tanulni belőle. Szerintem nem is az a lényeg, hogy írjuk oda a nevünket, lehet az egy álnév is vagy akár egy virág neve, egyetlen kezdőbetű is vagy bármi. Nem jobban hangzik az, hogy például kedves Mónika mint kedves első számú névtelen, aki április 28-án írtál 9,18-kor? Mert ugye ha sokan írnak név nélkül, csak így lehet megkülönböztetni egyik névtelent a másiktól.<br />De igaza van Andinak, aki rengeteg idejét és energiáját fordítja ennek a blognak az írására, hogy legtöbbször a kukacoskodók nem biggyesztenek nevet a mondandójuk alá. <br />Tiszteljük meg Andit legalább egy kezdőbetűvel!<br />Lehet Munkázni, hajrá!: Andinak szüksége van rá, hogy megadjam a nevem, ha írok valamit. Igaz ez? Andi már nem akadhat fenn ilyen apróságokon. Igaz ez? <br />Kedves Andrea, neharagudj, hogy belekontárkodtam, de úgy éreztem meg kell osztanom. És nem akartam senkit megbántani, ne vegyétek személyesen, csak leírtam a véleményemet.<br />ZsuzsóAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-63957367588871930822012-05-02T14:05:22.516+02:002012-05-02T14:05:22.516+02:00Csodálatos ez a számomra "végtelen"-nek ...Csodálatos ez a számomra "végtelen"-nek tűnő türelem, tolerancia, nyitottság és bölcsesség, ami árad Belőled Andi. És az is öröm, hogy ennek a folyamatnak (legalább) apró részleteiben benne vagyok vagy például "belelátok"...<br />Hálásan köszönöm a Munkádat (és Katie-t is)!<br /><br />L'Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-74456548138712658822012-05-01T20:30:37.569+02:002012-05-01T20:30:37.569+02:00Kedves Karesz, nem bántottál meg, köszönöm a kérdé...Kedves Karesz, nem bántottál meg, köszönöm a kérdésedet. A mondat úgy született, hogy született. Megfordult a fejemben, hogy nem írom le ide, aztán pont ezért írtam le. Miért ne zavarhatna engem ilyesmi? És miért ne közölhetném a saját blogomon azt, ami zavar? Más közölheti akár név nélkül, időnként engem is zavarnak dolgok, és pontosan nem akkor, amikor pl. kimondottan az általad említett "kényes" témákról van szó, azt abszolút megértem. És még ott is lehet esetleg egy kezdőbetűt írni, valahogy úgy közelebb kerül hozzám az egész, és ez teljesen az én történetem és az én dolgom. Leginkább azon kommentek esetében zavar a névtelenség, ahol kukacoskodást, kötekedést érzékelek. Én ezt a blogot teljes őszinteséggel, nyíltsággal, bevállalással csinálom, névvel, stb. Azoknak szánom, akik befogadók és alázatosak a Munkával, és nem arra használják ezt a fórumot, hogy kirohanásokat intézzenek e felé az ügy felé. Ez az én történetem erről, és ezért zavar. Ettől még persze olyanok is olvassák, akik kötekedni szeretnének, és időnként be is kommentálnak. Amíg zavar ez engem, addig zavar, egyelőre elvagyok ezzel. Épp ezért van zárt csoportunk is, ahova többen nem értik, miért nem lehet Alaptanfolyam nélkül bekerülni, hát pont ezért. Mert felesleges idő-és energiapocsékolásnak érzem az ilyen jellegű megnyilvánulásokkal való foglalatosságot, és tényleg az lenne a legegyszerűbb, ha nem válaszolnék rájuk. És végül is ki is törölhetem őket. Van lehetőségem bőven. Szóval a rövid magyarázat az, hogy elvárásaim vannak azzal kapcsolatban, kik olvassák és kommentálják ezt a blogot, és hogyan viszonyuljanak a Munkához. :) És ezt vállalom, és ki is nyilvánítom időnként.<br />szeretettel üdvözöllek, andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-33324850216599095122012-04-30T11:23:46.762+02:002012-04-30T11:23:46.762+02:00Kedves Andrea!
Őszinte tisztelettel szeretném kérd...Kedves Andrea!<br />Őszinte tisztelettel szeretném kérdezni, hogy hogyan született ez a mondat?<br /><br />"Engem pedig kicsit az zavar, hogy egy nevet nem tudsz Te sem és néhányan mások sem odabiggyeszteni ezek alá a kommentek alá."<br /><br />Azért kérdezem mert remélem, hogy a válasz közelebb visz egy kicsit a munkához és semmiképpen nem akarlak megbántani vagy beléd kötni mert nagyon jó dolognak tűnik a munka és szeretnem ezt a blogot olvasni, nézni a videókat.<br />Néhány videó vagy bejegyzés halálról, betegségről, nagy veszteségekről, sérülésekről szól és ehhez képest az, hogy valaki névtelen akar maradni olyan apróságnak tűnik és éppen ezért nem értem, hogy Téged aki mestere vagy ennek a dolognak, hogyan tud egy ilyen apróság zavarni?<br />Remélem nem bántottalak meg.<br />Üdvözlettel.<br />Karesz.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-25691321387923298782012-04-29T07:35:51.608+02:002012-04-29T07:35:51.608+02:00Kedves Mónika, soha senki nem mondta, hogy a Munka...Kedves Mónika, soha senki nem mondta, hogy a Munka azonnali eredményt hoz. Semmi sem hoz azonnali eredményt. Amit csak mi magunk évtizedekig pakolásztunk befelé, annak szüksége van némi időre a kifeléhez. A Munka ebben segít.<br />Köszönöm az álnevet. Szép napot, andreaoraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-36358296332904964852012-04-29T00:16:29.205+02:002012-04-29T00:16:29.205+02:00Persze, de a munka sem ér el azonnali eredményt. L...Persze, de a munka sem ér el azonnali eredményt. Legalábbis nálam nem így történt, ezért sok olyan dolog van, ami munka ide vagy oda, pont olyan mint mikor azt mondták, hogy engedd el... Eddig Katie mondanivalóját is csak ott és akkor értettem meg, vagy inkább éltem meg, amikor már célt ért. Addig ugyanolyan blabla volt. Tény, hogy Katie ad hozzá egy módszert is, míg máshol általában nem adnak. <br /><br />Miért van szükséged névre? Szükséged van rá, hogy megadjam a nevem, ha írok valamit? Igaz ez?<br />Az internet nagy előnye, hogy itt-ott névtelenül is meg lehet jelenni. Ettől jobban érzem magam, mert nem tudja egy rakás idegen, hogy nekem, mint xy-nak miféle problémáim vannak. Mert semmi közük hozzá. Majd megvizsgálom ezt is. Bár engem ez nem zavar, így nem biztos, hogy munkára szorul. <br />A többiek nem tudom miért nem írnak nevet.<br />Mónika (ez meg álnév)Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-30906951167184701042012-04-28T20:19:55.763+02:002012-04-28T20:19:55.763+02:00Kedves Névtelen. Katie-t olvasni is lehet ezo-spir...Kedves Névtelen. Katie-t olvasni is lehet ezo-spiri blabla, ami önmagában sehova nem visz. Erre való a Munkázás, mert az viszont elvisz ahhoz a megértéshez, amiről beszélsz. A sajáthoz, nem a Byron Katie-éhez. Munka nélkül marad a blabla.Én szeretek már csak akkor beszélni valamiről, amikor már felfedeztem magamban, megéltem, nem pedig valahol olvastam. És az egészet igazából nem lehet mégsem emgérteni, az még mindig egyféle értelmezése az amúgy értelmezhetetlennek, és erről ő is sokat beszél. amint megértem, másris leszűkítettem, elveszítettem, azt hiszem, hogy megérkeztem és tudok valamit. Engem pedig kicsit az zavar, hogy egy nevet nem tudsz Te sem és néhányan mások sem odabiggyeszteni ezek alá a kommentek alá. Megsoztanád velem, miért van ez így? Megköszönném. Szeretettel, andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-36313522671356308142012-04-28T18:22:05.143+02:002012-04-28T18:22:05.143+02:00Egyébként ami engem nagyon zavar (ha már a zavaró ...Egyébként ami engem nagyon zavar (ha már a zavaró dolgoknál tartunk), pl. ragaszkodom valamihez. Ez nem jó. Változtatni kell rajta. De ha azt gondolom, hogy ragaszkodni rossz, az sem jó, azon is változtatni kell. Azt hiszem lassan egy éve nem bírom kibogozni ezt a csomót. Olyan lehet mint a félelem elengedése. Majd ha megértem, akkor meg lesz értve. Addig meg csomó.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-2634697162936294542012-04-28T18:18:00.251+02:002012-04-28T18:18:00.251+02:00"Nos, pont ez az az - elnézést a szóért – agy..."Nos, pont ez az az - elnézést a szóért – agyrém jótanács (az összes eddig vázolt ponttal egyetemben), amivel évtizedek óta bombáz minket minden ezo-spiri-pszicho okoskönyv és cikk. Nálam már nagyon tele volt a padlás ezekkel a típusú jótanácsokkal, és csak még frusztráltabb lettem tőlük, hiszen evidenssé vált, hogy én valamit nagyon nem tudok, amit mások biztos igen. "<br /><br />Én így voltam/vagyok Katie-vel is. Amíg az ember fel nem fogja, hogy hogyan, addig lehet ezo-spiri-pszicho blabla, vagy Byron Katie. Addig az ember csak annyit fog látni, hogy neki megy, neki is megy, nekem meg nem megy. Eredmény: idegbaj. Ők is leírhatnék, hogy hogyan, ahogy Katie is leírja, hogy hogyan. De amíg az ember nem érti meg, addig hiába van leírva, hogy hogyan. Katiet jó sokáig nem értettem. Most sem értem egészen, csak egy kicsit. Amíg nem értettem addig pont olyan volt, mint az általad említett ezo-spiri-pszicho okoskönyvek.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-18299261286219995302012-04-27T19:49:22.023+02:002012-04-27T19:49:22.023+02:00Kedves László, kommentedet olvasva ez a régebbi be...Kedves László, kommentedet olvasva ez a régebbi bejegyzés jutott eszembe. Ma már lehet, hogy kicsit máshogy fogalmaznék benne, ez már csak így van. Az egy több, mint egy évvel ezelőtti és többszáz hiedelemmel ezelőtti elme "műve" volt, de a lényeg még mindig jól átjön belőle, ha van időd olvasd el:<br />http://onmunka.blogspot.com/2011/02/valami-sokkal-intelligensebb-meg-mindig.html<br /><br />Teljesen érthető, hogy amíg nincsenek megkérdőjelezve az elme félelmei arról, hogy mi leszek, ki leszek "tiszta elmével", addig nem állok neki Munkázni. Az elme ezt csupán kivetíteni tudja, és az alapján, amit most el tud képzelni, meg ahogy most tudja értelmezni. Számára teljesen elképzelhetetlen egy olyan ellenállásmentes állapot, ahol a kreativitás megtöbbszöröződik, erről van szó a fent említett bejegyzésben is.<br /><br />- Lusta vagyok. Megfordítások: Nemvagyok lusta/Szorglamas vagyok. (Kicsit talán más példákat lehet ezekre találni.) A gondolkozásom lusta. - Hogyan igaz az az adott helyzetre, hogy a gondolkozásom, gondolataim lusták? Lehet, hogy már évtizedek óta egy helyben üldögélnek tán? :)Még mindig ugyanott vannak az elmémben megvizsgálatlanul? Erre rengeteg példát lehet találni. Amúgy lusta/szorgalmas nem léteznek, csak az elme duális szintjén. Mi az, hogy lusta és szorgalmas? Csak újabb koncepciókhoz jutunk, ki milyenhez. És mindez csupán értelmezés, az elme története arról, ami szerinte történik. És a lustát általában elítéljük, a szorgalmast értéknek tartjuk, ebből pedig sok-sok feszültségünk származik.<br /><br />- Amíg túlsúlyom van, amitől azt gondolom, hogy szeretnék megszabadulni, az is igaz, hogy tudatalatti okok miatt nem tudok. És úgy is igaz, hogy tudatalatt SZÜKSÉGEM VAN a túlsúlyomra, ami szolgálatot tesz nekem. Addig ezt a "szolgálatot" jobban szeretném, mint a lefogyást, a "szolgáltatásra" nagyobb szükségem van, mint a vékonyabb testre. És mindenféle félelmeim lehetnek a vékony testtel kapcsolatban is, ezekbe is bele kell néznünk, és fel kell ismernünk, ha tisztán szeretnénk látni. Pl. akkor majd nem ehetek annyit, folyamatos kontroll alatt kell majd tartanom magam, nem ehetem majd meg a kedvenc ételeimet, minden nap kell majd sportolnom, kacér/hűtlen leszek, Kacérnak/hűtlennek fognak gondolni, nem tudom majd sajnáltatni magam, nem tudom majd lenézni magam, nem tudok majd haragudni magamra, nem fognak észrevenni, stb stb. folytathatnánk még.<br /><br />- "A Munkának meg kell hoznia az eredményt." "Azt az eredményt kell meghoznia, amit én elképzelek." "Ha nem azt hozza, felesleges belekezdenem." "Tudnom kell, milyen eredményekre számíthatok." "Időkidobás lehet." "Pénzkidobás lehet." "Teljesen biztos kell lennem, hogy hatékony, mielőtt belekezdek." "Van valami veszítenivalóm a Munkával." "Jóban kell lennem magammal." "Hatékonyabbnak kell lennem." Ezt a pár hiedelmet a 3. bekezdésből mazsoláztam Neked. Ezek sem könnyítik meg azt, hogy nekiálljunk Munkázni. Igen, sok módszert eladtak már nekünk, és mindegyik jó volt valamire, melyik mire. Némelyik pont arra, hogy tudjam, arra nem akarok menni. :) Sokan kiábrándultak már a módszerekből. Nekem a Munkából még sosem sikerült. Mert ez tényleg a lényegemig hatol, valami olyan minőségileg más életet élet velem, hogy az szinte elképzelhetetlen. Én úgy látom, hogy anélkül, hogy az egós elme alapstruktúrái ne lennének megkérdőjelezve, nem lehetséges alapvető, tartós, mély változást megélni. Amíg többezer éves koncepciókban hisz az elmém, addig minden marad a régiben. A Munka egy valódi tudati váltást hoz létre, egy olyan friss, tiszta, szeretetteljes, kreatív emberi lényt, aki ezzel a "módszerrel" meg tud születni belőlünk. Ezt én semmilyen más módszernél nem tapasztaltam.<br />Az én válaszom is hosszúra nyűlt, most befejezem. Neked is szép hétvégét, szeretettel üdvözöllek, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-46379055096009668992012-04-27T17:30:21.229+02:002012-04-27T17:30:21.229+02:00Megint én.
A fenti hozzászólás után megtaláltam a...Megint én.<br /><br />A fenti hozzászólás után megtaláltam az Alázat kontra arrogancia című bejegyzést így a fenti kettes pont (félelem) jelentős része ki van pipálva. Persze ez még csak a megértés ami messze van a megéléstől de jó irányjelző:)<br /><br />Köszönöm.<br />Szia.<br />LászlóAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-26393318285260597402012-04-27T17:09:40.449+02:002012-04-27T17:09:40.449+02:00Kedves Andi!
"Amíg azonban nem fogysz le, add...Kedves Andi!<br />"Amíg azonban nem fogysz le, addig nem szeretnél, s legtöbbször valamilyen tudatalatti okból kifolyólag."<br /><br />Én ezt úgy értelmezem, hogy amíg nem fogysz le addig hiába szeretnél a tudatalatti ok(ok) miatt nem sikerülhet vagy kicsi az esélye.<br />Vagy tévedek?<br /><br />A másik dolog, hogy a Megbocsátás és jóvátétel oldalon kérdeztelek, hogy mi akadályozhat abban, hogy végezzem a munkát?<br />Azt javasoltad, hogy tegyem fel magamnak ezt a kérdés és kérted, hogy írjam meg az eredményt.<br />Először semmi eredmény csak vártam és vártam... aztán egészen más dologgal foglalkoztam amikor "eszembe jutottak" az alábbiak.<br />1, Lustaság.<br />Ha ezt megvizsgálom kiderül, hogy nem vagyok lusta sőt nagyon szorgalmas vagyok és az is kiderül, hogy de igen nagyon lusta vagyok.<br />és itt csak egy megfordítást találtam. Van olyan, hogy csak egy van?<br />2, Félelem.<br />Mi lesz ha olyan emberré válok aki ugyan boldog de mindig mindenki félrelöki, mindent elfogad olyannak amilyen. Pl. minden konfliktusból kihátrálok mert értelmetlennek találom viszont így mindenki megtanulja, hogy velem érdemes összecsapni mert úgy is megadom magam vagy nekem érdemes parancsolgatni mert nem vitatkozok.<br />3, Kétségek.<br />Mi van ha ez is csak egy újabb módszer ami nekem nem hozza meg a várt eredményt (itt nem a szokásos pénz, szerelem... dolgokra gondolok hanem arra, hogy szeretnék jóban lenni magammal és szeretnék hatékonyabb lenni pl. a fenti példa alapján ha le akarok fogyni akkor fogyok ha pedig nem akkor nem rinyálok, hogy hű de amorf vagyok mert jól érzem magam a bőrömben. Ha akarok kapcsolatot akkor van vagy lesz és ha nem akarok akkor nincs és megintcsak nincs rinya, hogy miért pont én vagyok egyedül vagy ha párban vagyok akkor miért pont Ő kellett nekem jobb lenne nélküle vagy mással).<br />Vissza a módszerekhez. Nem vagyok olyan profi mint Te :) mármint a módszerek terén de tettem egy-két próbát és egy kivétellel még semmi nem hozott kielégítő és tartós eredményt. Igaz nem emlékszem, hogy olyan komoly problémáim lettek volna mint neked voltak (ezt a kincsamivan-ról olvastam) <br />Szóval kétségek. Mi van ha ebbe is csak beleteszem az időt és az energiát és minden marad ugyanúgy?<br /><br />Hát erre jutottam.<br /><br />A fentiek nem úgy néznek ki mint egy önmunka folyamat de nekem most így sikerült. Nyilván egy tanfolyam vagy konzultáció után eredményesebb lenne.<br /><br />Köszönöm a javaslatot (hogy kérdezzem meg magamtól mi akadályoz)<br /><br />Egy kicsit sokat írtam. Elnézést.<br /><br />Még annyit, hogy a hétvégén ne feledkezz meg a fényvédő faktorokról mert végre tűz a nap :)<br /><br />Jó pihit.<br />László.Anonymousnoreply@blogger.com