tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post2765183248565218318..comments2024-01-12T08:20:27.105+01:00Comments on Test-Alapú ÖnTudatMunka: Idegrendszeri, Érzelmi, Testérzeti, Tudati Önkapcsolódás és Önismeret: Te Mikor Hitted El, Hogy Valaki Nem Szeret?oraveczandihttp://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-36622004687123041852012-07-18T03:52:15.945+02:002012-07-18T03:52:15.945+02:00v mint névtelen köszönöm igen ez volt a gondom..
...v mint névtelen köszönöm igen ez volt a gondom..<br /><br />értem :) nem baj ha közben tudom h azt a másik "igazságot" csak azért válaszom h megélve a másik aspektust el tudjam engedni a negatív érzelmet...nem voltam biztos h igazként teljesen el kell e fogadnom ...az időre ... vagyis nem önbecsapás és jól csinálom<br />lehet a maximalizmusra is kéne kérdést állítanom ?<br /><br /> ez hát tagadás tagadása ami igaz<br />míg válaszoltál ...közben nem bírtam ki.... <br />és feltettem a kérdést <br />igaz vagyok magamhoz? becsapom magam? <br />mily meglepő? az derült ki h néha igen, mint mindenki más<br />s mi több alig várom h észre vegyem ha becsapom magam hiszen szeretném ...észrevenni ... <br /><br /> <br />számomra az ítélkezéstől való megszabadulás az h igaz... de én mégis szeretem magam és szeretek szeretni...<br />ennél több erőt másodjára sem egyik fordításban találtam <br />nagyon köszönöm<br /> <br /><br />nagyon úgy írsz mint én<br />vAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-45009023693544839042012-07-17T14:58:08.821+02:002012-07-17T14:58:08.821+02:00v mint névtelen Jaj.... nagyon köszönöm bocsánat ...v mint névtelen Jaj.... nagyon köszönöm bocsánat ... mennyire misztikus ez<br />írtam választ... elszállt...viszont frissítésre beírta az előző hozzáoszlásom...bocsánat... este nekifutok újra ...Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-54460540464880462012-07-17T14:44:00.000+02:002012-07-17T14:44:00.000+02:00v mint névtelen :) köszönöm ... azt hiszem az igaz...v mint névtelen :) köszönöm ... azt hiszem az igazsággal van gondom... engedd meg h idézzek <br />"Lin-csi Mester! Azért jöttem, hogy a logika tudományát tanuljam a kolostorodban – szólt, s az apát arca egyszeriben felderült. Akkoriban a logika foglalkoztatta leginkább. <br /><br />- Különösen a négysarkú tétel érdekel – folytatta a jövevény. –Szeretek egyszerre állítani és tagadni, aztán bizonyítani egyiket is, másikat is, majd cáfolni mindkettőt. <br /><br />- Jól beszélsz, látogató! – dicsérte meg az öreget Lin-csi. Bonyolultabb kérdésekről ő is épp így gondolkozott. – Na, de mit akarsz tanulni tőlem? – kérdezte. – Hiszen képzett tudós vagy. Ismered a tetralemmát! – állította az apát, nála a tetralemma maga volt a bölcselet, a legszentebb tudomány. <br /><br />- Áruld el, Mester, miért van az, hogy az emberi dolgokról szólva minden állítás épp annyira igaz, mint amennyire hamis. És ugyanígy: miden tagadás igaz is meg nem is. Miért van az, hogy minél bonyolultabbak a dolgok, annál inkább mindegy, hogy állítok valamit vagy tagadok? – vágott a közepébe a látogató, s hosszasan nézet az apátra, mintha vallatná. Lin-csit először meglepte a kérdés. Aztán mondta, amit tudott. <br /><br />- Akár állítunk, akár tagadunk, megrövidítjük az igazságot. Az igazság mindenkor több egy állításnál vagy egy tagadásnál. És több annál is, mint amennyi az állítás és tagadás együtt. Több a világ, mint amennyit meg tudunk ragadni belőle ezzel a két ítélettel. Ezért aztán állítunk is meg tagadunk is, bizonyítjuk is meg cáfolunk is egyszerre. Hogy közelebb jussunk az igazsághoz – mondta Lin-csi. Többet nem mondhatott. <br /><br />A vendég néhány napig a kolostorban maradt. Részt vett Lin-csi reggeli beszélgetésein. Az apát kedvelte, a szerzetesek sokat tanultak okos kérdéseiből. Amikor egy alkalommal megkérdezték, hogy ki ő és hol szerzete a tudományát, azt válaszolta, hogy néha valóban képzett gondolkodónak érzi magát, máskor azonban jámbor tökfilkónak. Megint máskor mindkettőnek. Olykor pedig egyiknek sem. <br /><br />tetszik a módszer értem és érzem!... de az igazság az h van h igaz vmi van h nem...sőt igaz is meg nem is... ha egy pillanatról kell beszélni ítéletet alkotni..könnyebb h mégse legyek maximalista és közelebb legyek az igazsághoz.. ez a dilemmám.... v becsavarodtam?<br />nincs abszolút igazság vs a gyakorlat erejéig<br />használhatok egy "igazságot"de jól csinálom e?Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-31426137184480758242012-07-17T10:15:50.606+02:002012-07-17T10:15:50.606+02:00Kedves V! Amikor a megfordításokra keresel példáka...Kedves V! Amikor a megfordításokra keresel példákat, akkor tényleg olyan, mintha épp azok lennének igazak, és annak is nyilvánítjuk őket. És amikor meglátjuk, hogy az egymással szöges ellentétben álló megfordítások is mind "igazak", akkor csendesül el az elme. Ez a "módszer" pont erről szól, úgy szoktam érzékeltetni, hogy nem hagyódik az elmének, hogy valamelyik polaritásba/"igazságba" elmeneküljön, hanem megmarad "középen", ahol nincsenek igazságok, értelmezések, ítéletek, csak minden van. Vagyis valahogy oda vezet ez az egész megkérdőjelezősdi, hogy az elme felhagy az értelmezési, ítélkezési funkcióival, így nem rángatódom állandóan ide-oda, és nem érzem ennek a rángatódásnak az érzelmi feszültségét. Hanem csak nézek és figyelek, mondanám inkább: néződik és figyelődik. :)Szóval, azáltal, hogy megdolgozódik a koncepció duális szinten, vagyis minden igaz és egyszerre a megfordítása is, meg mégsem igaz, huhhh, így szűnik meg a gondolatokkal való azonosulás, és már nem az általuk mondott, sugallt történetek és ítéletek adják az önazonosságot. Tehát használd nyugodtan a "relatív igazságokat", pl. szép sorban fedezd fel, amikor magadról és másokról hagyományos értelemben igaznak tanultál meg dolgokat, aztán megint kérdőjelezd meg. Mondok egy példát: Megismerem magamat minden "rossznak" és minden "jónak", hisz mindannyian minden vagyunk, keresek mindenre példákat a saját életemből, amikor pl. kedves, türelmes, segítőkész vagyok, aztán az ellenkezőjére is mind: durva, türelmetlen és elutasító. Meglátom, hogyan csinálom azt, ami eddig esetleg másokban zavart, majd felteszem a kérdést, hogy vajon igaz-e az, hogy ez a türelmes/türelmetlen? Mi az egyáltalán? És minden esetben meglátom, hogy csupán kategorizálás, az elme értelmezése minden. Mert a valóságban nem létezik olyan h türelmes és türelmetlen, csak valami értelmeződik ennek. Azért van szükség duális "igazságokban" is felfedeznem mindezt, mert a "kinti világban" egész addig zavarni fog, amíg magamban nem fedezem fel, és nem ölelgetem meg, hogy jéé, igen, hát én is vagyok ilyen is meg olyan is, nincs ezzel semmi probléma. Amíg másban zavar, addig magamban utálom, "én nem lehetek olyan".<br />Érthető volt ez a zagyválás valamennyire? :)<br />Ölellek, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-79986695523489409282012-07-17T02:43:59.703+02:002012-07-17T02:43:59.703+02:00v mint névtelen :) köszönöm ... azt hiszem az igaz...v mint névtelen :) köszönöm ... azt hiszem az igazsággal van gondom... engedd meg h idézzek <br />"Lin-csi Mester! Azért jöttem, hogy a logika tudományát tanuljam a kolostorodban – szólt, s az apát arca egyszeriben felderült. Akkoriban a logika foglalkoztatta leginkább. <br /><br />- Különösen a négysarkú tétel érdekel – folytatta a jövevény. –Szeretek egyszerre állítani és tagadni, aztán bizonyítani egyiket is, másikat is, majd cáfolni mindkettőt. <br /><br />- Jól beszélsz, látogató! – dicsérte meg az öreget Lin-csi. Bonyolultabb kérdésekről ő is épp így gondolkozott. – Na, de mit akarsz tanulni tőlem? – kérdezte. – Hiszen képzett tudós vagy. Ismered a tetralemmát! – állította az apát, nála a tetralemma maga volt a bölcselet, a legszentebb tudomány. <br /><br />- Áruld el, Mester, miért van az, hogy az emberi dolgokról szólva minden állítás épp annyira igaz, mint amennyire hamis. És ugyanígy: miden tagadás igaz is meg nem is. Miért van az, hogy minél bonyolultabbak a dolgok, annál inkább mindegy, hogy állítok valamit vagy tagadok? – vágott a közepébe a látogató, s hosszasan nézet az apátra, mintha vallatná. Lin-csit először meglepte a kérdés. Aztán mondta, amit tudott. <br /><br />- Akár állítunk, akár tagadunk, megrövidítjük az igazságot. Az igazság mindenkor több egy állításnál vagy egy tagadásnál. És több annál is, mint amennyi az állítás és tagadás együtt. Több a világ, mint amennyit meg tudunk ragadni belőle ezzel a két ítélettel. Ezért aztán állítunk is meg tagadunk is, bizonyítjuk is meg cáfolunk is egyszerre. Hogy közelebb jussunk az igazsághoz – mondta Lin-csi. Többet nem mondhatott. <br /><br />A vendég néhány napig a kolostorban maradt. Részt vett Lin-csi reggeli beszélgetésein. Az apát kedvelte, a szerzetesek sokat tanultak okos kérdéseiből. Amikor egy alkalommal megkérdezték, hogy ki ő és hol szerzete a tudományát, azt válaszolta, hogy néha valóban képzett gondolkodónak érzi magát, máskor azonban jámbor tökfilkónak. Megint máskor mindkettőnek. Olykor pedig egyiknek sem. <br /><br />tetszik a módszer értem és érzem!... de az igazság az h van h igaz vmi van h nem...sőt igaz is meg nem is... ha egy pillanatról kell beszélni ítéletet alkotni..könnyebb h mégse legyek maximalista és közelebb legyek az igazsághoz.. ez a dilemmám.... v becsavarodtam?<br />nincs abszolút igazság vs a gyakorlat erejéig<br />használhatok egy "igazságot"de jól csinálom e?Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-562814148802455642012-07-16T09:48:58.346+02:002012-07-16T09:48:58.346+02:00Kedves Névtelen, valahogy onnan közelítem, hogy te...Kedves Névtelen, valahogy onnan közelítem, hogy teljesen biztos lehetek-e benne, hogy mi zajlik a másik emberben, a fejében, az idő 100%-ában. Nyilván nem. Szoktam mondani, hogy még akkor sem lehetek benne biztos h valami "igaz", ha mondja. Pl. hogy nem szeret. Lehet, hogy abban a pillanatban ez igaz, és még ez sem biztos, ki tudja, mi vezeti arra, hogy ezt mondja. Érdemes lehet megnézned, mi az h "bánt". Honnan tudhatom, hogy valaki bánt engem, hogy bántva vagyok? És ha épp azt csinálja velem, amivel szerintem bánt, akkor az azt jelenti, hogy nem szeret? Teljesen, 100%-ig biztos lehetek ebben? Nekem nagyon sok ellenpéldám van. És mint ilyen, igen, nem hozok ítéletet, nem értelmezem, hogy éppen szerintem mi történik, mivel fogalmam sem lehet. _az egész csupán a fejemben zajlik. A Munka ettől a fejbéli kommentálástól, értékeléstől szabadít fel. Olyat pl. nem fogok tudni kinyilvánítani h "bántott", max. azt tudom tényszerűen megállapítani h "pofon vágott v elfenekelt". És ezzel nem jóváhagyjuk a pofonvágást, stb., csupán lebontjuk róla a hozzá szőtt történetet. Személyes tapasztalatom szerint sosem a pofon fáj (jó, max pár másodpercig :), hanem a köré szőtt rémmesém, illetve az, hogy a fejemben újra meg újra lejátszom a jelenetet, így pedig újra meg újra pofozom magam. Most már én teszem magammal. És akkor is én teszem magammal, ha pl. benne maradok egy olyan kapcsolatban, ahol engem pofoznak. És itt is azért maradok, mert elhiszem a gondolataimat arról, hogy mi lenne, ha elmennék. Amíg ezeket elhiszem, nem tudok elmenni.<br />Válaszoltam valamennyire a számomra nem teljesen egyértelmű kérdéseidre? :) Szeretettel üdvözöllek, Andi (És ha lehet, kérlek, írj egy kezdőbetűt v becenevet aláírásként, így beazonosítható, hogy ugyanattól az embertől jön a hozzászólás, köszönöm)oraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-27358956993993344022012-07-15T11:14:44.848+02:002012-07-15T11:14:44.848+02:00szövevényes dolog ez...Nekem a nagymamám mondta vi...szövevényes dolog ez...Nekem a nagymamám mondta vigasztalásként...feloldásként...amikor anyám éppen bántott...<br />elhittem mert... bántani azt szoktuk... nagymamám nem bántott és tudtam ... hogy őt is bántja <br />-nyilván nem szerette magát s így senkit sem<br />valószínűleg az a megoldás ...hogy nincs "abszolút igazság"<br />az igaz vagy nem ... kérdés értelmetlen..( négysarkú tétel )<br />számomra az ítélkezéstől való megszabadulás az hogy igaz... de én mégis szeretem magam és szeretek szeretni... szerinted ?<br />... bár ebben van némi mazochista felhang<br />vagyis bizonytalan vagyok ..... igaz ez?<br />ha élvezem ...akkor igenAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-51316558621459672392012-06-11T00:52:46.693+02:002012-06-11T00:52:46.693+02:00Mondatok, szavak helyett képek vannak, amik óvodás...Mondatok, szavak helyett képek vannak, amik óvodáskoriak. Majd azokat használom, köszönöm! :) Bár nem igazán emlékszem arra, hogy akkor hogyan éltem meg, csak az van meg, hogy ha most visszagondolok rá, akkor most rossz érzés. Pedig bizonyos szempontból még vicces is lehetne. :) De érdekes például, hogy óvodáskori emlékem csak rossz van. Jó nincs. V.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-74474673587360623572012-06-09T07:42:40.297+02:002012-06-09T07:42:40.297+02:00Kedves V, ha ne milyen kiskori, biztos volt később...Kedves V, ha ne milyen kiskori, biztos volt később, akkor azt idézd fel. Akárhány éves korunkban "megteszi". :) Üdv, andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-48970408565791902412012-06-09T00:40:34.162+02:002012-06-09T00:40:34.162+02:00Én nem emlékszem mikor hallottam vagy gondoltam il...Én nem emlékszem mikor hallottam vagy gondoltam ilyesmit először, így azt sem tudom milyen volt előtte, és hogy az mikor volt. Nem emlékszem ilyen kis kori dolgokra. Főleg nem ilyen részletesen.<br />V.Anonymousnoreply@blogger.com