tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post1235470751239048413..comments2024-01-12T08:20:27.105+01:00Comments on Test-Alapú ÖnTudatMunka: Idegrendszeri, Érzelmi, Testérzeti, Tudati Önkapcsolódás és Önismeret: A Szenvedő Állatokról – És Te Mennyire Szenvedsz?oraveczandihttp://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comBlogger7125tag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-23345470904519064072013-01-18T14:41:37.430+01:002013-01-18T14:41:37.430+01:00Köszi, Andi! Vszínű türelmetlen vagyok és ha nem j...Köszi, Andi! Vszínű türelmetlen vagyok és ha nem jön "elsőre" vmi, akkor megállok. <br />Amit Móni írt és megélt, az nekem nagyszerűségében is félelmetes: ez nyilván pusztán azt mutatja, h. félek (túl)mélyre ereszkedni, mert még meglátok vmit:)<br />Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/17576494766720813097noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-56227662247388541752013-01-17T21:27:36.570+01:002013-01-17T21:27:36.570+01:00Szia Egy Laci nevű, köszönöm a megosztásodat. Most...Szia Egy Laci nevű, köszönöm a megosztásodat. Most annyira futja tőlem, hogy elmondjam, a tanfolyamon úgy is részt lehet venni, hogy csak hallgatsz, és a Munkádat utána egyénileg csináljuk meg. A legfrissebb dátumok tegnap kerültek fel a kincsamivanra: http://kincsamivan.hu/programok.html<br />És szeretettel ajánlom figyelmedbe immár profi faci kollégámat is, ha egyénileg futnál inkább.<br />Ölellek, andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-56901368385797445092013-01-17T20:29:26.539+01:002013-01-17T20:29:26.539+01:00Kedves Andi,
Érdekes, hogy nem jutok el a tanfoly...Kedves Andi,<br /><br />Érdekes, hogy nem jutok el a tanfolyamodra. Valahogy minden alkalommal amikor kirakod az időpontot lesz egy indokom, hogy miért inkább a következőre menjek :-(<br />Biztos, hogy vannak megvizsgálandó dolgaim amelyeket nem szeretnék egy kis csoport előtt megmunkázni. Vannak dolgok amelyek fájdalmasak és ezekről nehéz beszélni de nem ciki és van ami vérciki még akkor is ha tudom, hogy sok embernek van ilyen problémája pláne ha azt tudom, hogy a többieknek nincs.<br />Ezért gondoltam azt, hogy az útmutatásod alapján megpróbálom elkezdeni egyedül és ha megtapasztaltam akkor talán könnyebben nekivágok.<br />Viszont.<br />Nem gondolom, hogy minden önvizsgálatnak drámai vagy frenetikus hatást kell eredményezni de a mély fájó hiedelmeim esetén sem érzek semmit viszont utána ugyanúgy nyom a történet. Soha nem kezdek bele elvárásokkal, hogy most majd sírni fogok vagy nevetni vagy szomorú leszek csak csinálom és várom, hogy mi bukkan fel és az első két kérdés hol lassan hol gyorsan de mindig természetesen, könnyedén megy és erőlködés nélkül jön az igen vagy nem vagy nem tudom. Ezek után a milyen az életem amikor ezt gondolom/elhiszem résznél csak ülök és várom a választ és néha elképzelek egy olyan helyzetet de semmi eredmény. Egyszer olyan egy órán át vártam türelmesen, békésen, agyalás, erőlködés nélkül csak próbáltam emlékezni, hogy mi zajlik bennem ilyenkor de semmi.<br />Egy alkalom volt amikor sikerült de akkor meg olyan mérges lettem, hogy képtelen voltam a mi lenne ha nem hinném, gondolnám ezt kérdésre áttérni mert mindig az bukkant föl, hogy ez a bosszantó valóság és a megfordítások végére is az a tipikus érzés és képsor jött elő, hogy bármit mondok vagy teszek úgy is sértődés és vita lesz a vége így megfordítani sem tudtam:-))))<br />Most már túl sokat írtam ezért nem folytatom és nem várok választ, gondolom van ennél jobb dolgod is. Ez csak ahogy mondani szoktad leíródott.<br />De legalább eszembe jutott egy nem működő megfordítás és egy "bohózat" ami bemutatja, miért nem működik.<br />Jó éjt.<br />Egy Laci nevű.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-48519541534178893892013-01-17T09:14:16.695+01:002013-01-17T09:14:16.695+01:00Kedves Móni és Andi! Ez nagyszerű leírás volt! Vár...Kedves Móni és Andi! Ez nagyszerű leírás volt! Várom a többit, a megfordításokról, remélem az is felkerül ide!<br /><br />És engem is főleg a "szenvedés= ünneplés" rész érdekelne...<br /> Üdv:Mariannmaryannhttps://www.blogger.com/profile/18153319821940232616noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-14469062539809979992013-01-17T07:20:48.243+01:002013-01-17T07:20:48.243+01:00Mayer Móni zárt csoportunkba érkezett megosztása a...Mayer Móni zárt csoportunkba érkezett megosztása a témában:<br />Ez a bejegyzés érintett meg legmélyebben, mióta Munkázom.<br />Odáig még "rendben" volt, hogy az állatok helyébe képzelve magamat, én szenvedek.<br />Először akkor tátottam nagyra a számat, mikor az jött, hogy félek-e az irántuk érzett szeretetemtől.<br />Aztán elhúztam meditálni, szenvedő állat lettem.<br />Állatira akartam szenvedni, és valami tök más történt.<br />Gondoltam, jól belesajnálom magam, hogy "Semmi élelem, semmi törődés, semmi remény.". És tetőtől-talpig beleborzongtam, és belül ordítottam, kívül nyöszörögtem attól a megsemmisítően földhöz vágó élménytől, hogy ha a fejem tetejére állok, ha a lelkem kiteszem, ha az utolsó utánimat is odaadom, akkor sincs választásom, és ezen semmi nem változtat.<br />Tehát semmit se tehetek magamért, úgyhogy mindjárt nyilván jól belehalok, semmi esély, hogy valaha ebből kikerülök.<br />Aztán egyszer csak eltűnt az egész.<br />És valamiért már nem jött a fájdalom, nem éreztem, hogy éhes lennék, bántanak, törődés kéne vagy bármi.<br />Nem akartam, hogy valami legyen inkább másképp, mert nem volt semmi, csak az az energia, ami a borzongást csinálta rajtam. Ez volt MINDEN. Nem volt akaratom, gondolatom, hogy valami hiányozna, hogy megmentő kéne vagy kegyelem. Nem volt mitől megmentődni. Nem volt igényem a választásra, mert nem akartam mást, mint bármit, ami van.<br />Nem azért nem volt választásom, mert elvette tőlem valaki, és én nagy áldozatosan megadtam magam és lemondtam róla (spirituálisan jól felfogott érdekemben), hogy megérdemeljek érte valamit, hanem azért, mert a mást választás, mint olyan, értelmét vesztette, mint ahogy az elfogadás, meg az elkülönültség gondolata is.<br />Hát... hogy mondjam...<br /><br />Aztán, miután előjöttem, eszembe jutott, hogy egyszer már kaptam ilyen megélési ajándékot.<br /><br />Anyu életének utolsó napjaiban eljött az az állapot, amikor már nem tudott beszélgetni, iszonyúan szenvedtem attól, amit elhittem arról, hogy Ő hogyan érzi magát.<br />És mikor kicsit tudott pihenni a tüneteitől (olyankor én se szenvedtem), megfogtuk egymás kezét, és csak voltunk.<br />Ilyenkor nem féltem, nem fájt, hogy meghal vagy mi lesz, csak a jelenlét öröme maradt.<br />Annak a határtalan felismerése, hogy hiszen minden megvan köztünk, amiről azt hittem, elvesztettük valahol, pedig csak én zártam el magam tőle.<br />Mikor már nem tudtunk beszélgetni, "csak" a szívünk meg a kezünk maradt, végre megéltem mindent a köztünk lévő szeretetről.<br />Olyan kérdés és fenntartás nélküli volt...<br /><br />A vége felé persze már irtóra elfáradtam, nagyon sok volt a munka,a várható veszteség meg a látható szenvedés fájdalma, a kialvatlanság, meg az összes franc, ami ezzel jár.<br />Anyu külön kérte, és már magamtól is folyamatosan azt mantráztam, hogy hadd menjen el mihamarabb, iszonyú ez a szenvedés, inkább ne legyen többet nekem az életben, de egy perccel se kívánok ebből többet "számára".<br /><br />És egy reggel arra ébredtem, hogy abbamaradt bennem a mantra.<br />Olyan hulla fáradt voltam a folyamatos imádkozástól, hogy elmúlt belőlem minden kívánság.<br />Azt éreztem, hogy már nem akarok semmit. Legyen úgy, ahogy lesz, én meg csinálom, amit tudok.<br />Mikor beértem Anyuhoz, csak odahúztam a széket és leültem. Lábujjhegyen vettem a levegőt is, hogy meg ne zavarjam.<br />Nem csináltam semmit, csak szerettem, szerettem nagyon.<br />És egyszerre elkezdett lassulni a légzése, aztán elmaradt. Én meg csak szerettem tovább.<br /><br />Ez a rész azóta se fáj. Viszont a fájdalommal, szenvedéssel még bőven van dolgom.<br />Ehhez kaptam ma hatalmas segítséget az állatos bejegyzéssel és a benne levő meditációra való meghívással.<br /><br />A megfordításokról is van mit mesélnem, de azt legközelebbre hagyom, mert már csuda álmos vagyok.oraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-17264670213255922132013-01-16T22:14:43.904+01:002013-01-16T22:14:43.904+01:00Györgyi, csak üldögélj abban, mi is lehetne abban ...Györgyi, csak üldögélj abban, mi is lehetne abban pl. a tudatosságod ünneplése, ha épp fájsz, szenvedsz. Maradj a saját életednél, belőled hadd bukkanjon fel, mi lehet a szenvedésben az ünneplés. És ne gondolkodj rajta, csak tedd fel a kérdést és várj. Katie szokta mesélni, hogy időnként napokat-heteket üldögélt/járt/élt egy-egy megfordításban. Ezt is kipróbálhatod. Ölellek, Andioraveczandihttps://www.blogger.com/profile/17778525771151434765noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8205742218662401756.post-20470326154209617952013-01-16T20:57:27.695+01:002013-01-16T20:57:27.695+01:00Nekem ezt még el kell olvasnom párszor.
"Az á...Nekem ezt még el kell olvasnom párszor.<br />"Az állatok ünnepelnek" állításra nem tudok példát mondani. Az elmém vszínű erősen ragaszkodik ahhoz a hiedelemhez, h.a szenvedésben nincs ünneplés.Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/17576494766720813097noreply@blogger.com